Tényleg olyan nagy elvárásnak számít manapság, hogy egy férfi határozott, magabiztos, domináns erős személyiség legyen?

Ha tényleg 100ezret is keresel (amit kötve hiszek) tuti kaptál házat a fejed fölé.

Na de mi van akkor, ha valakinek albérletet is kell fizetni?

Vagy te úgy gondoltad, hogy van 100 ezer költőpénzed minden hónapban; mert az a 200 ezres kereset...

Amúgy azzal egyetértek, ha van 150 ezres fizetésed, akkor lassacskán eltudsz kezdeni csajozni, de úgy 200-al az igazi, amikor tempó is nagyobb lehet.

De ha nem akarsz sokat csalódni és könnyedén akarod felszedni őket.

150 - albérlet nélkül

200 - albérlettel

Így már magabiztosan tud lépni az ember.

"Ha tényleg 100ezret is keresel (amit kötve hiszek) tuti kaptál házat a fejed fölé. " - Már nem, mert addig tepertem, hogy több legyen, de nagyon sokszor volt 100 alatt vagy max. ennyi. Nem kaptam házat, sem lakást, hanem összegyűjtöttem rá a pénzt, és VETTEM.

No, nem nyavalyogni kell, hanem megoldást keresni és cselekedni.

A szüleim anno egy szobából indultak nulla anyagi támogatással, sőt, amit az esküvőn a násznép összedobott, azt még a szüleiknek kellett adni, hogy meg tudjanak élni, és mégis elértek egy kényelmes anyagi szintet.

Mindenkinek ott vannak a lehetőségek az orra előtt, de észre kellene venni ezeket, nem csak a távolba nézve ábrándozni.

Nem nyavalygok, csak tudatom az emberekkel, hogy ne siránkozzanak, ha nincs nőjük, mert azért van mert nincs pénzük.

A pénz = magabiztosság. Ki merne ezzel vitába állni?

Persze lehet mondani, hogy ha érett vagy, akkor megteszel minden jobbat, hogy jobb anyagid is legyen. Igen így van; csak arról feledkeztek meg, hogy nem mindenki ugyanabból a helyzetből indul, így nagyon nem egyenlő a játék. A fiatalok (suliba járók) meg nem igazán tehetnek róla, hogy mennyi pénzt kapnak a szüleiktől. Nem tehetsz arról, hogy a semmiből kb 10 év mire talpra tudsz állni. Van aki meg 18 évesen már el van látva mindennel.

És ez igenis sértő, hogy aki küzd semmit nem kap érte nagyon sokáig, míg aki tálcán kap mindent lesz "igazi, határozott férfi" a nők szemében. De mindegy, ilyen az élet. :)

#8

Mióta jelzi az ember értékét az, hogy mennyit keres? Mióta ez az egyetlen értéke, amire az önbizalmát kéne építenie?

Egy orvos 10 évet tanul, de nyilván nem lehet rá büszke, mert sz...rt se keres rezidensként? Egy lelkes tanár rengeteg időt és energiát feccöl bele a munkájába, de ne legyen semmi önbizalma, mert keveset keres? Egy doktorandusz hallgató, egy szociális munkás, egy óvónő, egy fiatal vállalkozó gondolom mind húzza meg magát, hiszen alig keresnek valamit.

Ne legyen az se büszke magára, aki túlórákban dolgozik, csakhogy valahogy fenntartsa magát, vagy hazaad pénzt, hogy a szüleinek könnyebb legyen.

Az a legjobb ebben a kifogáskeresésben, hogy mindig be lehet valamit felsőbb célt állítani, ami eléggé elérhetetlen ahhoz, hogy elkönyvelhesd: jelenleg nem vagy jó, jelenleg nem lehet önbizalmad, hogy igenis értékes ember vagyok és ezt mások is látják.

A pénztől függővé tenni az önbizalmat csak az önbizalom illúzióját fogja megadni. Nem magadban fogsz bízni, hanem a környezetedben, hogy erre pozitívan reagál.

A dolog szépsége, hogyha megvan a pénz, akkor az a kérdés fog majd izgatni: Vajon tényleg engem szeretnek, vajon magam miatt tartanak értékesnek, vagy csak a megszerzett vagyonom miatt? Innen is látszódik, hogy a tényleges önbizalom varázsütésre nem változik.

#18

Ez egyébként így van. A pénzt valami belső értékhez kötni, aminek a megszerzésével automatikusan boldog leszel a legjobb módja a tudatlan, zombi fogyasztók felnevelésének.