Nők/lányok nektek miért ilyen nehéz ki mondani a nemet? Miért kell inkább szórakozni az emberrel?

# 18: Nem állítottam, hogy egyes nőknek ne lehetne hasonló problémájuk. Mindkét nemből vannak olyanok, akik korrekten állnak hozzá, meg olyanok is, akik nem. Azok rontják el a korrektek esélyeit, akik szemétládák: a notórius ignoráló/átverő nők, és a zaklató/átverős férfiak.

Én ha megkérdezek valamit, akkor azért kérdezem, hogy halljam a választ, legyen akármennyire is kényelmetlen. Utána úgyis megvizsgálom alaposan, hogy mennyire megalapozott, és nem ez is csak egy terelés/bántás-e vajon. Az igazságot kellene mindig szem előtt tartani, mert hát az az igazság, az van hatással a dolgokra, nem az a hazugság, amivel kendőzni akarjuk.

"Ideje lenne ha egy no is magana nezne....."

Jó lenne, de miért tenné? El van nekik nézve, tehát megtehetik? Fel se merül bennük, hogy mennyire inkorrektek, és ezzel mekkora károkat okoznak - egyrészt azért, mert a legtöbb nô (érzelmi) intelligenciája 0, és nem hogy nem képes a másik szemszögébôl belegondolni a dologba, de egyáltalán fel se merül benne a lehetôség, hogy tán nem ártana.

Másrésztôl meg azért, mert senki nem küldi el ôket úgy az anyjuk 3,14csájába, hogy azt egy életre megemlegessék (mert ugye az nôvel szemben taplóságnak számít...).

24-es

Egy másik kérdésnél már kifejtettem, hogy ez az egész csak abból következik, hogy a nők erkölcse úgynevezett relativizáló erkölcs.

Jelen esetben ez azt okozza, hogy ha egy nem jó pasiról van szó, könnyen válnak lelketlen, kihasználó, bűntudat szikráját sem mutató hazudozóvá.

Ha jó pasi vagy, hirtelen megjön az igényük a kölcsönösségre, őszinteségre és a másik tiszteletére.

A nem jó pasikat lényegében használati eszköznek tekintik.

Tessék, megint átmentünk az utáljuk együtt a nőket felhangú diskurzusba.

#20 A lányok esetében a visszautasítás a kezdeményezés elmaradása. Mivel ránk van osztva a passzív szerep, mi így éljük meg, hogy nem vagyunk a másik nemnek elég kívánatosak.(Pl. hogy a barátnőimhez odamennek, én meg állok mellettük teljesen kizárva a beszélgetésből) Ha mondjuk emberileg szimpatikus valaki, nekem nem jelent gondot megtenni az első lépést, hogy megismerjem, úgyhogy nem félek levetkőzni a rám osztott szerepet, nem vagyok mazochista, hogy csak álljak némán és tűrjem, hogy elúszik egy lehetőség. Viszont ritkán érzek így.

"Én eddig akárhányszor kimondtam a nemet, mindig tovább nyomult az illető, sőt egyre erőszakosabban. Az a jobbik eset, aki messzebb él és csak facebookon kommunikálunk, és le tudom tiltani, de volt már, hogy rendesen féltem."

És ha nem mondod ki, akkor attól leáll azonnal? Gondolom nem, elvégre az is egy idô, amíg ráeszmél az ember, hogy bár nem lett kimondva, de ez ennyi volt. És az erre hajlamosaknál az is ugyanúgy idô, amíg ezt elfogadja - magyarán nem nyertél semmit, ellenben várhatóan még el is húzod a dolgot. Szimplán annyi a különbség, hogy ha nem mondod meg egyenesen, hogy nem, akkor eleve úgy állsz hozzá, hogy elôbb-utóbb majd csak lekopik, azt meg már csak kibekkeled.

Nem tudok elképzelni olyan szituációt, amikor a nem kimondása miatt lassabban koptatható le a delikvens - de kíváncsian olvasom, ha elmagyarázzátok, hogy mégis miért állna le hamarabb valaki, ha nem tisztázod a helyzetet.

ma 20:59

Fogalmam sincs, miről beszélsz. Nyilván nem áll le gyorsabban, ha nem mondok nemet. Hol írtam ilyet? (engem idéztél a válaszodban)

"Fogalmam sincs, miről beszélsz. Nyilván nem áll le gyorsabban, ha nem mondok nemet. Hol írtam ilyet? (engem idéztél a válaszodban)"

Ha viszont ez számodra is tiszta, akkor nem értem, hogy az, hogy egyesek nem értenek a nembôl, az hogy lehetne indok arra, hogy a nôk nagyon gyakran nem képesek egyenesen megmondani a nemet.