Nők/lányok nektek miért ilyen nehéz ki mondani a nemet? Miért kell inkább szórakozni az emberrel?

Többször kerültem abba a helyzetbe, hogy jobban jártam volna, ha eltűnök a bal fenéken.

Pl ezért van olyan szabályom hogy nem adom meg a számomat.

Sunshinedoll:

- egyrészt volt már olyan tapasztalatom is, amikor igent mondtak, és - mint utólag kiderült - az is nemet jelentett.

- ha élôben nem meri felvállalni a döntését, akkor attól még neten ezt még meg lehetne tenni. Neten simán le lehet tiltani embereket (minden általam ismert társkeresônek,a facebooknak, minden levelezô programnak van ilyen funkciója), szóval még ha próbálkozna is utána, akkor is csak egy katyintás a dolog kezelése.

- ha már találkoztunk X alkalommal, akkor már ismer annyira, hogy tudja, hogy ettôl nem kell tartania.

- ha nem is ismer még annyira (pl. elsô randi után vagyunk), akkor is kikérem magamnak, hogy a sztereotípiái alapján elôlegezzen meg rólam mindenféléket. Bezzeg ha meg én a saját rossz tapasztalataim meg csalódásaim alapján innentôl kezdve minden nôhôz úgy állnék hozzá, hogy az egy p.csa, akkor bezzeg én lennék a p0cs, hogy mit általánosítok.

- józan paraszti ésszel belegondolva vajon melyik a frusztrálóbb érzés a másik fél számára: ha korrektek vele, vagy ha palira veszik? És akkor ennek megfelelôen vajon melyik esetben nagyobb az esélye, hogy nem tud beletörôdni?

Szóval összességében ezt egy nagyon gagyi kifogásnak tartom.

#9

Szerintem ez általános jelenség, nem a "nők" vagy a "férfiak" nem egyenesek, hanem általában az embereknek nehezére esik az elutasítás.

Levelezés megszakadása: inkább nem számolom össze, hányszor történt meg, sokszor heteken át tartó levelezés szakadt meg, pedig sokszor már a randi is le volt beszélve. Randi napján nem keres: pipa. Randi után nem keres, ha keresem értetlenkedik, hogy miért vártam volna folytatást: pipa. Szerencsére olyan nem volt, hogy sokadik randi után eltűnik, az tényleg nagy mocsokság. Voltam én is úgy, hogy 3 randi kellett, hogy eldöntsem, hogy nem akarok a pasitól semmit. Felhívtam, megmondtam neki, elfogadta.

Jézus! Ha én fennakadnék azon, h párszor randiztunk és aztán eltűnnek vagy még netántán szexeltünk is és nem keresnek utána, már a diliházban lennék! Vagy attól, h már az első alkalommal megmondja, h csak dugni akar (legyen az burkolt vagy egyenes), vagy letapiz.

Az már meg sem kottyan, h nem ír egy csávó vissza. Na bummm! Rossz az ízlése! :D

16-os

Ugye nem reménykedsz benne, hogy erre kapni fogsz bármilyen értelmes választ itt a nőktől?

#16

Mind ezzel a bizonytalansággal küzdünk.

Komolyan némelyik férfi úgy állítja be, mintha csak ő kapna elutasítást. Én rendszeresen kérdezgetem a férfi barátaimat a véleményükről, hogy mit kéne máshogy csinálnom. Néha megkérdezném a randipartnereimet is, de nem biztos hogy akarnám hallani a választ.

"Az már meg sem kottyan, h nem ír egy csávó vissza. Na bummm! Rossz az ízlése! :D"

Ez csak akkor mûködik, ha eleve úgy állsz hozzá a másikhoz meg az egész ismerkedéshez, mint valami játékhoz - ha már komolyabban veszed, akkor sorozatban ilyet lenyelni már messze nem olyan könnyû (nem tudom, hogy nôként hány ilyenben volt részed, felteszem, hogy oly nagyon nem kellett hozzászoknod).

Szóval ezzel a hozzáállással maradna az, hogy akkor a férfiak is álljanak személyetlenül hozzá a dologhoz, és kezeljék magukban úgy a nôket, mint egy lehetôséget, vagy még inkább: mint egy játszmát, amin lehet szórakozni, és ha bejön, akkor külön jó, ha nem, akkor jöhet a következô játék.

Csak a nôk panaszkodásaiból ítélve valahogy a többségük mégse erre vágyik - akkor meg lehet, hogy érdemes lenne a minimális tiszteletet megadni a férfi irányába is.

"Komolyan némelyik férfi úgy állítja be, mintha csak ő kapna elutasítást. "

Hát, mivel az esetek nagyon nagy részében a férfi a kezdeményezô fél, mind az ismerkedés megkezdésében, mind a fenntartásában, ôk ölik bele a több idôt / energiát / lelkesedést, hogy ebbôl lehessen valami (ôk hivogatják a lányt, ôk találják ki a programokat, ôk próbálnak udvarolni, és nem fordítva), ezért eléggé adja magát, hogy ôk is viselik a kockázat nagy részét.

Nagyon kevés olyan nô van, aki közel azonos (érzelmi) kockázatot vállalna be egy ismerkedés során. A legtöbb direkt azért passzív, hogy jaj, csak nehogy visszautasítsanak, ciki legyen, stb. - tehát, hogy jaj, csak én ne sérüljek. Inkább minden kockázatot áttolnak a férfira.

Pl. elég már csak ezt a kérdést nézni: a nôk nagyon nagy többsége azt nem vállalja be, hogy ôszintén és korrekt módon kommunikáljon a férfival: mert az olyan ciki, meg mi van, ha nem jól veszi, stb.

És akkor hekyette mennek a "jelzések", a "talánok", vagy csak a szimpla lelépések. - ez pont arról szól, hogy a nôk irdatlan módon félnek és elzárkoznak a töredék akkora csalódás lehetôségétôl is, amit a férfiaknak meg rutinszerûen muszáj bevállalniuk.

Szóval ha majd a nôk is a férfiakhoz hasonlóan fognak kezdeményezni, ôszintén felvállalni az érdeklôdésüket (vagy épp annak hiányát), mint ahogy a férfiak, akkor lehet egyenlô kockázatviselésrôl beszélni.

De jelenleg még fényébekre vagyunk ettôl.