Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de komolyan azt érzem a nőkön, hogy a hagyományos, hetero, normális érdeklődésű XY kromoszómás, csak nők iránt érdeklődő férfi az tényleg unalmas?

Hát, őszintén szólva, én már lassanként öregasszonynak érzem magam a magam kis konzervatív hozzáállásával, hogy szerintem vagy nő vagy, vagy férfi, vagy a nőket szereted, vagy a férfiakat, átmenet csak korlátozottan van, és max tinikorban. Komolyan lassanként kezdek agyrákot kapni a mostanság divatos "cisz" meg "transz" meg "kispista" genderektől, de bízom benne, hogy ez ugyanolyan divat, mint anno az "emo" volt az én tinikoromban.

Mondjuk szerencsére a magam környezetében nem igazán vannak ilyenek (a legelvetemültebbek csak az étkezésükben hülyültek meg, hála a jó égnek), de ebből kiindulva amondó vagyok, hogy max a 17 éveseknél meg a "hipsztereknél" lehet ez az állapot. Én a magam részéről azt tartom dícséretesnek, ha egy adott férfi egy adott nemhez vonzódik, és ha esetleg nekem tetszik az adott férfi, akkor történetesen én is beleesek abba a nembe és érdeklődési körbe. Ennyi. Mondjuk, valószínűleg zavarna, ha a vőlegényem korábban éveket töltött volna kísérletezéssel meg felfedezéssel, örülök neki, hogy megbízható fajta és nem kell attól félnem, hogy majd a második gyerek után nyögi be, mégis inkább férfiakkal kavarna.

Szerintem a feltűnő gyűlölet a legnagyobb bajod. Ne utálj egy egész nemet azért mert hü.lyék közt élsz (persze a baráti körét maga választja az ember) ahogy itt is láthattad a nők nem izgulnak a felemás neműekre. Mondjuk engem kicsit sem zavarna ha bi lenne a pasim amennyiben férfias mellé de a többi eleve kizáró ok.

A leszbik pedig úgy jönnek ide hogy ha csak az egyik nem ferde hajlamai zavarnak az nem túl vonzó tulajdonság. Bár tény hogy ez nem szerves része az eddigi témának.