Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Így is találhatok valaha társat?
31 éves nő vagyok és van egy gyerekem akit egyedül nevelek.
A problémám a következő: Majd' 2 éve véget ért egy három éves kapcsolatom amin azóta már rég túl léptem érzelmileg viszont azok az indokok amik a szakítást eredményezték teljesen átformáltak. Történetesen, hogy olyan nő akinek van gyereke, legyen bármennyire önálló egyszerűen ne is álmodjon autentikus értelemben vett párkapcsolati normákról. Egy férfi sem akar komolyan, hosszabb távon tervezni. Minden férfi azt látja az ilyen nőkben, hogy apukát keresnek a gyerek mellé. Én akármennyire is tisztában vagyok ezzel, hogy nem igaz, mármint, hogy nekem nem ez a célom folyton ez motoszkál a fejemben. Most is van kapcsolatom ami jól alakul minden tekintetben. Viszont ha jövőbeni távlatokat nézek egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy együtt éljünk ésatöbbi. Mert ámbár nem elsődleges párkapcsolati cél ez, viszont szerintem elöbb-utóbb ez is cél. Viszont már egyszerűen ebben nem tudok hinni, és valahol már elkönyvelem a kapcsolatot, hogy tart ameddig tart de hosszabb távon nem fog működni. félek, hogy ebbe egyre jobban bele fogok méllyedni, nem tudok majd senkit közel engedni magamhoz, mert aztán majd úgyis csalódás ér emiatt amikor majd kinyilatkoztatja, hogy ez így nem fog működni. Mind attól függetlenül, hogy számomra egy együttélést minimum 2-3 "járás" előz meg. Volt időm azt a kapcsolatot is kiheverni ami indukálta ezt az egészet, több mint másfél évig egyedül voltam, nem is kerestem semmilyen szinten kontaktot emberekkel csak amennyire tényleg muszáj.
Szóval a kérdésem a férfiakhoz szólna, hogy minden férfi ezt látja egy ilyen nőben? Ebbe törődjek bele?
Szia!
Tudom, hogy a férfiakhoz szól a kérdésed, de talán picit segítek a válasszal. :) 19 éves lány vagyok. 8 éves voltam, amikor elváltak a szüleim. 12 voltam, amikor anyukám megismerkedett a mostani párjával. Egy nagyon rendes férfi, akit soha nem zavart, hogy én vagyok (legalábbis nem mutatta), rengeteg közös programunk volt mindig, segített a tanulásban, elvitt ide-oda, ő tanított meg egy csomó dologra. Anyukámat is imádja, és anyát sokkal boldogabbnak látom, mióta vele van. Nagyon jó a kapcsolatuk, és 7 éve tart. Én már egyetemre járok másik városban, ezért már valószínűleg nem fogok belezavarni a kapcsolatukba. :), és 3 éve született egy közös kisfiuk is, akit mindannyian imádunk.
Szóval anyukámnak sikerült egy tartós, boldog kapcsolatot kialakítania egy 12 éves gyerek mellett. Mondjuk ehhez kellett, hogy nevelőapámmal rögtön megkedveltük egymást, nem volt köztünk konfliktus. A kistesómra sem voltam soha féltékeny, hiszen már 16 voltam, mikor született, imádok vele foglalkozni azóta is, és abszolút nem zavar, hogy a vér szerinti apánk nem közös.
A lényeg: természetesen te is találhatsz még igazi társat. :)
Találhatsz társat ne aggódj!
keress hasonlókorút,esetleg gyerekes férfit,
olyat aki elfogadja a gyermekedet,esetleg van neki is gyereke!
Sok sikert,és szerencsét kívánok neked!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!