Így is találhatok valaha társat?

31 éves nő vagyok és van egy gyerekem akit egyedül nevelek.

A problémám a következő: Majd' 2 éve véget ért egy három éves kapcsolatom amin azóta már rég túl léptem érzelmileg viszont azok az indokok amik a szakítást eredményezték teljesen átformáltak. Történetesen, hogy olyan nő akinek van gyereke, legyen bármennyire önálló egyszerűen ne is álmodjon autentikus értelemben vett párkapcsolati normákról. Egy férfi sem akar komolyan, hosszabb távon tervezni. Minden férfi azt látja az ilyen nőkben, hogy apukát keresnek a gyerek mellé. Én akármennyire is tisztában vagyok ezzel, hogy nem igaz, mármint, hogy nekem nem ez a célom folyton ez motoszkál a fejemben. Most is van kapcsolatom ami jól alakul minden tekintetben. Viszont ha jövőbeni távlatokat nézek egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy együtt éljünk ésatöbbi. Mert ámbár nem elsődleges párkapcsolati cél ez, viszont szerintem elöbb-utóbb ez is cél. Viszont már egyszerűen ebben nem tudok hinni, és valahol már elkönyvelem a kapcsolatot, hogy tart ameddig tart de hosszabb távon nem fog működni. félek, hogy ebbe egyre jobban bele fogok méllyedni, nem tudok majd senkit közel engedni magamhoz, mert aztán majd úgyis csalódás ér emiatt amikor majd kinyilatkoztatja, hogy ez így nem fog működni. Mind attól függetlenül, hogy számomra egy együttélést minimum 2-3 "járás" előz meg. Volt időm azt a kapcsolatot is kiheverni ami indukálta ezt az egészet, több mint másfél évig egyedül voltam, nem is kerestem semmilyen szinten kontaktot emberekkel csak amennyire tényleg muszáj.

Szóval a kérdésem a férfiakhoz szólna, hogy minden férfi ezt látja egy ilyen nőben? Ebbe törődjek bele?