Miért van az, hogy a társkereső irodák korában, rengeteg nő regisztrált oda, és csak kevés férfi, most meg fordítva?

Van az jócskán 20 évvel ezelőtt is, amikor még fordítottak lehettek az arányok.

És igen, jól látod, a társkereső irodákban mindenki névvel, arccal vállalta az igényeit, és ott még tiszta sor volt, hogy csak komoly, hosszútávú kapcsolatra, házasságra keresnek társat. A dolog természeténél fogva így (ideális esetben ugye) csak egyetlen egyszer vettek igénybe ilyen szolgáltatást életükben, így aztán nem is volt olyan kiterjedt nagy forgalmuk, mint mostanában a társkeresőnek becézett virtuális felnőtt játszótereken.

Akkoriban sem volt mindenki ennyire erkölcsös, és monogám, de akinek nem ez volt az igénye, az szépen elment a vigalmi negyedbe és fizetett a merőben másmilyen jellegű szolgáltatásért, de legalább tiszta sor volt, hogy mit is akart, és ezest hajlandó volt fizetni is.

A probléma a 60-as, 70-es évek feminista mozgalmainak a "túlértelmezett" szabadságharcos vadhajtásaival kezdődött, amikor a nők is követelték a jogot a szexuális szabadosságra, mire a férfiak (érthető módon) úgy reagáltak, hogy akkor tessék a következményeket és a felelősséget is vállalni érte: laza erkölcsű, nem szűz, neadjisten terhesen maradt (sőt urambocsá abortuszon átesett) már nem voltak olyan kapósak, főleg komoly kapcsolatra... A férfiak pedig elkezdtek úgy tekinteni a nőkre, mint bármikor bármire kapható szabad prédákra, akik UGYEBÁR olyan nagyon szabadok és felvilágosultak lettek. ERGO a férfiak most már el is várják, hogy a nők "ne játsszák meg magukat" és ne akarjanak a férfiaknak nyújtott szolgáltatásként tekinteni arra, amiről hopp kiderült, hogy nekik is élvezet és igénylik. A társkereső szolgáltatások, (és elsősorban ismerkedésre alkalmas közösségi terek, klubok, diszkók stb) alkalmazkodva az új férfi igényekhez, teret engednek a "komolytalanabb" társkeresésnek is (kaland, szexpartner, szabadidőpartner stb kategóriákkal) ugyanakkor a nők régi berögződésének megfelelően a férfiak által fizetett szolgáltatásként kezeli az új igényeknek a nők által kielégítését, ha legálisan máshogy nem megy, akkor bújtatott "jövedelemmel" -- tehát úgy, hogy a nőknek minél kevesebb fizetni valójuk maradjon. Ingyen regisztrációk, ingyen belépők, welcome drink-ek, stb.

Úgy is mondhatnám, ha 30 évvel ezelőtt egy bálban meghívtak egy lányt egy pezsgőre, a szándék kimondatlanul is nyilvánvaló volt: idegen lányt csakúgy nem illett, mert ott figyelt a Garde-de-dame, vagy a lány szülei, hogy hé, mit is akarsz ezzel tulajdonképpen, he??? Vagy ha esetleg ha komolyak voltak a szándékaid a közeledéssel, akkor annak is megvolt a módja, de már az kegy volt, hogy udvarolhatsz.

MA úgy állunk, hogy ha elmész egy diszkóba és meghívsz egy lányt egy energiaitalra, ő azt természetesnek veszi, hogy neki az jár, csak azért mert lány. Persze te azért hívod meg, mert abban reménykedsz, hogy összejössz vele, de ha ezt nyíltan kimondod, az maga lenne a sértések netovábbja, tulajdonképpen ezzel lekürváznád a lányt. Ő persze hagyhatja magát elcsábítani, ha ahhoz van kedve, hiszen neki is szabad amit egy férfinek, -- ugyanakkor bármikor megköszönheti az italt és faképnél hagyhat, hiszen "hivatalosan" nem ígért semmit. Maximum, ha ilyenkor félreáll a szád, még azt is gondolhatja, mekkora csicska vagy, még mit vártál tőle, meg kinek nézted. De azért, fizetni persze te fizess, mert akkor meg te vagy a férfi.