Ennyire nem ismerik magukat a férfiak vagy csak reklámozzák magukat hogy végre nőhöz jussanak?

Hál istennek az ilyenek csak itt a többség, a való életben azért egy pasi jobban ismeri magát, és ők kapnak is nőket :D

Már alapból, ha valaki a nőket hibáztatja, hogy nincs párjuk nekem alapból nem arra utal, hogy valaki mennyire kedves és tisztelettudó a nőkkel :D Ahogy az sem, ha valaki puncit vár kedvességért cserébe, mintha valami automatánál állna.

Ezek ilyen tipikus passzív-agresszív, magukat mindenre feljogosultnak érző, a privilégiumuktól a falig el nem látó elkényeztetett kis szarzsákok, nem kell velük foglalkozni. A való életben az ilyen nagyon hamar kiderül, és nincs is olyan sok belőlük, mint itt.

Ezt én is észrevettem, hogy szeretik azt gondolni, hogy a világ csak fekete és fehér.

A jó pasik mind bunkók, a nők mind ku.rvák, a csúnya pasiknak meg tökéletes a belsője, pont mint nekik.

Aztán meg privátban olyan mocskolódást kapsz, mint állat, ha nem úgy válaszolsz, ahogy nekik tetszik.

Hisztis, idegbeteg, klinikai eset is van köztük, és mind, mind azt hiszi, hogy a természet igazságos, és őket jó belsővel áldotta meg a csúnya külsőért cserébe, csak azok a rib.anc nők a jó pasikat hajtják, azért nem kellenek senkinek.

És sajnos a valóság sem tudja őket kizökkenteni ebből, amikor valaki őszintén leírja, hogy NEM, konkrétan a belső értékei, illetve ezek hiánya miatt állati unszimpatikus, külsőre lehetne egy adonisz is, akkor se kéne.

Illetve rengeteg bűn ronda pasi rohangál a világban, akinek van barátnője, még az is elég gyakori, ha a barátnő csinos.

De neeem, ez csak hazugság.

A másik, amit észrevettem, hogy ezek a pasik az életük 99%-ban a neten élik. Virtuálisan beszélgetnek, virtuálisan ismerkednek, pornót néznek, játékfüggők, stb.

De olyan szinten, hogy sok esetben nem képesek a valóságot és a virtuális világot külön választani.

Lásd a millió kérdést, hogy miért van ilyen hatalmas férfi többlet. Mert ha a társkeresőn egy nőre száz pasi jut, akkor ez a való életben is így van...

Hát nem, nincs így, csak a társkeresőn.

Ezen kívül mindenki és minden hibás még a sikertelenségükért a migránsoktól kezdve a szingli adóig, csak ők nem tehetnek semmiről.

Mivel változni, változtatni egyáltalán nem akarnak, képtelenek felfogni, hogy az se változik majd, hogy nőhöz jussanak.

Ja, és hát ők nőhöz akarnak jutni. Mármint hogy engedje oda őket végre valaki a puncihoz, hogy ne legyen szüzek, kipróbálhassák azt, amit eddig csak a pornókban láttak, de elköteleződést és felelősségvállalást azt nem akarnak. Tehát barátnő az még talán, házasság és gyerek soha az életben, de egy dugásra bármikor és bárhol és bárkivel.

Aztán meg sírnak.

Naná, mert a nők valamiért nem akarnak ürítő edények lenni.... pedig nekik milyen jó is lenne...

„Ezek a férfiak kedvesek és önzetlenek.” Lehet, hogy azok. Csak hirtelen meglepetésként és talán sokként éri őket, hogy egy nő érdeklődik és kezd nyitni az ő irányukba is. Erre vágynak, de amikor megvalósulni látszik, akkor nagyon meg tudja zavarni az embert. Olyannyira, hogy elköveti ezeket a hibákat, amiket tapasztaltál. Önző lesz, mert végre tapasztalja, hogy milyen, amikor vele foglalkoznak. Talán ő maga sem veszi észre. Hosszabb távon, mikor már lenyugszik a szív és a kezdeti hevesség, akkor valószínűleg fog tudni kedvesen és önzetlenül viselkedni.

Ugyanide tartozik az, hogy néhány levélváltás után szerelmet vall. Nagy érzelmi töltetet kap, félreérti a kedvességet, és máris szerelembe esik.

Az agresszivitásra viszont nincs és nem lehet mentségük.

Sem pedig arra, hogy okosnak mondják magukat. Mert legtöbbször a buta emberek szokták önmagukat okosnak beállítani.

33F :)

Számomra ott és akkor dől el, hogy ki milyen ember, és hogy akarok-e vele egyáltalán kommunikálni, amikor megtapasztalom, hogyan reagál, amikor valami nem úgy történik, ahogy ő szeretné.

Mert előadhatja magát a világ legszuperebb emberének, aki csak arra vágyik, hogy szeressen és szeressék, a valóságban a kapcsolatok bizony tele vannak kisebb-nagyobb konfliktusokkal, érdekütközésekkel, és ha valaki ezeket nem tudja kezelni, akkor abból csak rossz kapcsolat lehet.

A gond az, hogy ezek a férfiak úgy képzelik, hogy ha végre találnak egy nőt, akkor onnantól minden simán van, úgy siklik a kapcsolat, mint kés a vajban. Nulla párkapcsolati tapasztalattal könnyű így gondolni. Nem tanulták meg kezelni a frusztrációt, azokat a hétköznapi helyzeteket, amikben össze kellene csiszolódni, nem tanulták meg figyelembe venni a másik fél igényeit, érdekeit. És akkor jön a hiszti, a vádaskodás, a követelőzés, az érzelmi zsarolás, a másik fél hibáztatása.

Még azt sem képesek felismerni, hogy egy nőnek elemi joga elutasítani őket, és ezt nem kéne személyes sértésnek venniük, mert mindenkit érnek elutasítások, még a legjobb adottságokkal rendelkező embereket is. De nem, ők megerőszakolnák az ember érzésvilágát és értékrendjét, csak hogy ők beleférjenek. Nem olyan társra vágynak, aki elfogadja őket úgy, ahogy vannak, hanem erőszakkal próbálják magukat elfogadtatni, ami természetesen lehetetlen.

És ha valakitől kapnak egy kis figyelmet, törődést, akkor utána már erőszakkal követelik.

Egyszer ismerkedtem egy pasival, az első néhány levélváltás után már számonkérte, hogy hogy képzelem, hogy be voltam lépve és neki nem válaszoltam. Hiába magyaráztam, hogy útközben, telefonról olvastam az üzenetét, és a metrón kapaszkodva nem volt módom válaszolni, csak hisztizett. És ez egy tipikus jelenség! Ha ő ráér, én is érjek rá, ha ő beszélgetni akar, én is akarjak... a másik ember szuverenitásának semmibe vétele.

Borzasztóan éretlen személyiségek, akik képtelenek a saját érzelmeik kontrollálására, mindent személyes támadásnak vesznek.

Itt naponta kapom a sértő leveleket, ha valamiben nekik nem tetsző véleményt nyilvánítok egy hozzászólásban. Jönnek "a nők" című mantrával, mintha a nők valami homogén csoport lennének. Nem értik, hogy pont ez a gond, hogy úgy viszonyulnak "a nőkhöz", mintha a személyes ellenségeik lennének, és még azokkal is eszerint viselkednek, akik egyébként bizalommal fordulnának feléjük. Csakhogy "a nők" is megunják ám a hisztit, a fröcsögést, a követelőzést, az érzelmi zsarolást nagyon rövid idő után, és elhatárolódnak, így ezek a pasik rövid úton kiváltják bárkiből azt, amit a legkevésbé szeretnének: az elutasítást.

Én 34 vagyok és valóban normális.

Amúgy reklámozni magunkat egy szükséges rossz. Ez is csak marketing, mint a munkakeresésnél. A terméket eladni kell, akár jó az, akár rossz.