Miért vagyok ilyen gyökér? Van megoldás?

Majdnem pontosan ilyen problémával küzdök én is, és pont ma raktam ki erről én is egy kérdést.

Nagyon utálom magamban én is, hogy ha valaki közel kerül érzelmileg hozzám, akkor elkezdem bántani, gyötörni, mérgezem a hangulatot, mintha el akarnám marni magamtól. Pedig pont, hogy nem :-(

Gondolom még fiatal vagy. Én is hasonló voltam...

Majd tapasztalsz, érnek a kudarcok, csalódások és eljön az a pont amikor nem itt rinyálsz (mint anno én is), hanem elkezdesz magaddal foglalkoznk... önismeret, pszichologia, stb. Aztán csiszolódsz, fejlődsz és majd jön egy férfi, aki mellett kamatoztathatod amit tanultál, tapasztaltál. Aki mellett nyugodt leszel, nem stresszes és akinek van annyi tartása, hogy eszedbe se jut szemétkedni, mert élvezed hogy nő vagy mellette.

Sok sikert. ;)

Én is ilyen vagyok, szóval nem vagy vele egyedül.

Igazából csak annyit tudsz, hogy tudatosan küzdesz ellene. Tehát ha pl. érzékeled magadon, hogy "bekapcsolt" a bunkóság, akkor tudatosan váltasz kedvesebb stílusra, akkor is megpróbálsz kedves lenni, ha elküldenéd a világ végére. Vagy igenis tudatosítod magadban, hogy nem, nem akart rosszat mondani, mert ezt másképp is lehet értelmezni. Tehát kényszeríted magad a pozitív hozzáállásra.

Először kegyetlen rossz, és magában hordoz a dolog egypár bukott randit, de egy idő után azon kapod majd magad, hogy már nem kényszer az optimizmus, hanem magadtól jön - ha nem is mindig. :)

Én a legelső páromat pillanatok alatt elmartam magamtól, próbáltam neki elmagyarázni, hogy időre van szükségem, ösztönösen kapcsolok védekezésbe, stb., de neki nem volt ehhez türelme.

A mostani párom másfél éve hősiesen kitart, és bár sokszor nem tudja hova tenni a viselkedésem, de neki már ki tudtam mondani, hogy tudom, hogy mi a problémám, és próbálok változtatni. Ő is mindig figyelmeztet, ha átcsapok ebbe a passzív-agresszív védekezésbe. :)

Ezt csak te tudod átlépni, amihez lelki erő és kitartás kell. Ehhez jó egy türelmes, kitartó, megértő férfi, és mond el neki ezeket, Máskülönben megbántod ha elhallgatod, mikor kérdezi, lássa hogy valami baj van.

Ez valószínű, neveltetésből adódik, ami nem is igazán tudatosul benned mert természetesnek vetted. Vagy közre játszhat egy régi csalódás is. Merni kell ki mutatni és mondani hogy mit szeretnél, mit akarsz, mit érzel. Ezzel nem megbántani fogod, hanem őszinte leszel. Meg kell nyílni és nem félni.