Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Vállalnátok gyereket, ha szeretők lennétek?
Szerető vagyok egy kapcsolatban. A párom nem nős ember, hanem a munkája miatt nem tud kapcsolatot vállalni, élni akar.
Én azért kerültem ebbe a helyzetbe, mert benne találtam meg mindazt, amit egy férfiben kerestem. Próbálkoztam már, de a legtöbb férfi pótanyát vagy izgalmas szabadidőpratnert keres. A szeretőm segít: befúrja, felvágja, megjavítja amit kell, meghallgat, ha szükségem van rá, de sosem piszkál, nem vesz magára semmit.
Egy ideje foglalkoztat, hogy gyereket vállalok, egyedül. És megkérem, hogy legyen ő az apja.
Úgy érzem, hogy fogy az időm. Egyedülálló nőként a kutyába sem vesznek, ha épp van valakim, akkor általában arról szól a kapcsolat, hogy "Jaj, végre összeszedtem egy nőt." Hiába bvan komoly, felelős munkám. Jól esne végre kakaót készíteni valakinek reggel.
A "párom" is jól járna. Anyagilag nem kérnék tőle semmit, nem kérném, hogy vegyen részt a gyerek életében, ha nem szeretne - viszont ott a lehetőség, hogy legyen egy kislánya/kisfia, ha akarja.
Tudom, hogy a gyereknek család kell, de nem találtam senkit, akiről úgy érzem, hogy megfelelő társ a számomra. Csak a gyerek miatt összeállni valakivel ugyanolyan rossz, mint egyedül nevelni a kicsit.
Ti mit tennétek a helyemben? (29L)
Én a helyedben belegondolnék, hogy amikor annak a gyereknek kifejlődik az az értelmi szintje amikor felfogja a dolgokat mit érezne és mit tenne.
Te oldalad mondhatni a legegyszerűbb. Aláfeküdni valakinek (itt jelen esetben van apajelölt), bekapni a legyet, mert a gének benned is munkálkodnak, kihordani, felnevelni.
De itt hol vannak a gyerek érzései? Mert ő előbb utóbb tudni akarja kicsoda, honnan pottyant ide, miért él félcsaládba, vagy miért nincs neki rendes családja. Amíg mások felvágnak a szüleikkel addig ő kuksolhat a sarokba. Ezért van hogy sok gyerek ha árva, félárva, felnőve úgy érzi nem kell senkinek és őt nem lehet szeretni. Magára hagyták stb.
Szóval hogy a lelki problémák elébe menj, vagy ki kell találnod egy nagyon jó kamudumát, amivel nem piszkálhatják majd kiskorában és ő sem érzi megtagadva magát, amihez kell az apa közreműködése, ha pl az a fedősztori, hogy meghalt.
De ha az apa részt is vesz az életetekben valamilyen szinten, akkor viszont azon kell ügyeskedned, hogy ne érezze magát szétszakítva. Mert ahol kettőnek egy egészet kéne alkotni és támogatnia a gyereket ott ezt két oldalról kapja. Ami kisgyerekként szintén nehéz feldolgozni.
Vagy már most minden este belefoglalod az esti imáidba, hogy, a gyerek majd nagyon éretten és okosan szülessen a világba, ahol elsőre felfogja, vele nincs semmi baj, csak az anyjának eljött az ívási idő.
Én a helyedben jobban átgondolnám a dolgot, mert ez a kérdés közel sem csak arról szól, hogy vállalj-e gyereket vagy sem. Az a kicsi cseperedni fog, lesznek érzései, látni fog boldog egész családokat és idővel meg fogja viselni, hogy neki ez nem jutott. És keresni fogja a miérteket az okokat, és nem biztos, hogy meg fogja érteni az indokaidat.
Én bevállalnám a gyereket.
Számtalan ismerősöm szült házasságba gyereket, ahol az apa egy tahó, alkalmatlan és csak keseríti az életüket.
Van egyedülálló anyuka ismerősöm, aki viszont tök boldog a gyerekével. Alkalomadtán az apával kapcsolatos kérdésekre is tud válaszolni. Sosem éltek együtt, nem is tartják a kapcsolatot.
Nekem van apukám, de kb. semmire sem mentem / megyek vele. Zero kapcsolat....
Megjegyzem, beleegyezéssel szerintem nehéz olyan pasit találni, aki bevállalja így a gyereket.
"Egy ideje foglalkoztat, hogy gyereket vállalok, egyedül. És megkérem, hogy legyen ő az apja. "
Hol láttok ti itt trükközést, kedves előző hozzászólók?
Szerintem ne az legyen számodra mérvadó, hogy mások bevállalnák/nem vállalnák be. Ezt csak neked kell eldöntened és együtt élned a döntéseddel később, tehát helyes, ha jó alaposan átgondolod a felmerülő kérdéseket. Fentebb már írtak párat, én hozzátenném: mi van, ha már a gyerek születése után találnád meg a családalapításra ideális férfit? Most biztos nem hiszel benne, hogy ez megtörténik, de én is így voltam, aztán 34 évesen találkoztam vele.
Egyikünk sincs a helyedben, te ismered a pontos körülményeidet és lehetőségeidet illetve azt, hogy mivel tudsz megbirkózni a jövőben. Tedd azt, amit számodra helyesnek érzel, természetesen úgy, hogy nem csapsz be másokat sem.
Ezzel a gyereked teszed tönkre. És még az ember csodálkozik hogy a fiataloknak milyen érzelmi problémái vannak...
Fogadj meg egy jó tanácsot ha csak kicsit is tiszteled a gyerekeket. Ne tedd! Komoly problémái lehetnek emiatt akár felnőtt korban is. Ez egyszerű pszichológia.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!