Mit tehetek, ha úgy érzem, nem vagyok méltó hozzá?

Neki van érettségije, szakvizsgái, járt külföldön egyetemre, sokat utazott/utazik, olvas, komoly zenét hallgat, érdeklik a világ dolgai.

Én a 11 befejezett osztályommal 3 éve főleg itthon ülve, nem tudnék szellemi társa lenni. Sok mindenbe belekezdek, de semmi sem tud lekötni. Idősebb is, tapasztaltabb is, sikeresebb is nálam. Annyiban hasonlítunk, hogy ő is érzékeny, depresszióra hajlamos művészember, és pont. Ismerem a "fajtáját". Mikor hallgatom őt, mintha egyenesen a lelkemhez szólna. De nekem nincsenek elég "jó" szavaim hozzá, hogy válaszoljak. Szép sem vagyok csak átlagos, kb. 8 kg plusszal, ezen az egyen tudom hogyan változtassak, és pont. Próbálok motivált és érdeklődő lenni, de nem megy. Mindig is befelé forduló voltam, csak annyi érdekelt a világból, amennyit muszáj volt róla tudnom, a szerelem, a romantika és a különböző érzelmek minden mennyiségben. Én az érzelmeken keresztül tekintek a világra, ami száraz logika, az nem tud lekötni. Pedig néha már tévézés vagy családi összejövetelkor is szégyellem a műveletlenségem - holott tudom, amit nem használok, már másnap nem tudom, szóval kár a gőzért - és versíráskor, vagy akár egy sima beszélgetés során érzékelem az aktív szókincsem beszűkülését.

Blabla. Túl szép, okos, tehetséges, sikeres, idős és tapasztalt hozzám. Próbálok bízni magamban, mert ha valamit, szeretni azt ritkán, de akkor nagyon tudok, de lépten-nyomon felmerül bennem, hogy ez bolhafing. Ha belém is szeretne véletlen, megunna.