Tényleg én lennék az egyetlen, aki nem beszél ki másokat?

én se szoktam

bár mondjuk sajnálkozni se, nem szoktam idegen emberekkel foglalkozni

ha meg egy ismerősről van szó, akinek mondjuk irritál a személyisége, azzal meg kulturáltan viselkedek, de jópofizni nem fogok vele, viszont kibeszélni se később

Én sem szoktam.

Ha valakivel valami bajom van, akkor egyenesen megmondom neki.

Amúgy azzal hogy feltetted ezt a kérdést pont kibeszéled a többi kibeszélőt. :)))

Nem szoktam kibeszélni.

Jó pofizni néha muszáj, ha valakit rühellek és muszáj vele kedvesnek lenni, az leszek, de nem mondom el a spanomnak, hogy milyen szemétláda, stb. Inkább senkinek nem mondok semmit.

Ha meg tudom mondani, hogy valami nem klappol közöttünk, akkor megmondom, de csak akkor ha nem származik belőle hátrányom, pl a munkában. Hallottam számtalan olyan sztorit, hogy az emberünk egyenes volt és igaza volt, mégis kitúrták a munkatársai, akik nem tudták elviselni a dolgot.

Tehát vallom a ne szólj szám, nem fáj fejem elvet.

Sok a bunkó, nem kell túlragozni.

Egyébként most beszéltél ki egy csomó embert! :P

Én is ezt tapasztalom sajnos, főleg a munkahelyemen. Amikor odakerültem, először azt hittem, hogy családias, baráti a légkör, mert mindenki mindenkivel aranyos volt, mosolyogtak, viccelődtek. Aztán szépen lassan ahogy telt az idő rájöttem, hogy ez csak felesleges jópofizás, és ahogy ki teszi valamelyik a lábát az ajtón rögtön jön a rosszindulatú pletykálás, a kibeszélés. Aztán ha visszajön, helyette egy másik megy ki, akkor meg azt beszélik ki. Nincs egyetlen olyan munkatárs sem, aki ne lenne kibeszélve a többiek által. Hiába tűnik első ránézésre mindenki "legjobb barátnak", igazából ki sem állhatják egymást és ott fúrják egymást, ahol csak lehet. :( Ez nekem nagyon rosszul esik, mert én nem vagyok ilyen. Épp ezért igyekszek egyáltalán nem részt venni az ilyen társalgásokban, de emiatt sajnos kívülálló, kirekesztett lettem.

Van egy új munkatársunk, aki nagyon lassan dolgozik és sokat hibázik, és folyamatosan szidják a többiek, ahelyett, hogy segítenének neki. Én meg sajnálom szegényt, ezért odamentem hozzá és próbáltam neki tippeket adni, hogy tud jobban dolgozni. Még munka után is egész délután meg este azon gondolkoztam, hogyan tudnám érthetőbben elmagyarázni neki a munkafolyamatot, hogy fel tudjon fejlődni a szintünkre gyorsan, és ne bántsák annyit a többiek. De másoknak eszébe nem jutott neki segíteni. Többször láttam, hogy a szemük sarkából nézték, amikor valamit rosszul csinált és összesúgtak, nevetgéltek rajta. De oda nem mentek volna segíteni szólni neki, hogy az úgy nem lesz jó. Én szóltam neki egyedül, meg segítettem kijavítani a hibáját, nehogy sokkal később derüljön ki és nagyobb baj legyen belőle. :(

Nem értem, miért ennyire gonoszak az emberek. Miért jó másokat bántani, kinevetni, megalázni? Én rosszul érezném magam, ha ilyet tennék valaki háta mögött, még akkor is ha az illető nem is szerez tudomást róla és nem bántja a dolog.

30/N