Szerintetek a valóságnak megfelelő a megfigyelésem, miszerint a lányok azzal jönnek össze aki randira hívja őket és nem azzal, aki tetszik nekik?

Nálam valahogy így van a sorrend:

No.1.) Tetszik és randira hív - ez lenne az ideális eset

No.2.) Tetszik, de nem hív randira - itt én válok a vadásszá, és puhatolózok, hogy nekem lenne-e esélyem nála, illetve szabad-e a pálya, ha minden optimális, csak valamiért nem meri megtenni a kezdő lépést, vagy bennem hamarabb érlelődik meg ez a gondolat, én lépek, volt már ilyen esetem és jól sült el

esélytelen: Nem tetszik, de randira hív - itt legfeljebb a barátságomat tudom felajánlani, de nem lesz több, és reménykedni fölösleges, én nem vagyok az a típus, aki csak azért összejön valakivel, hogy legyen kapcsolatom, és éppen nincs más, nekem nem gond egyedülállónak lenni, amíg nem jön egy valóban megfelelő

bónusz esélyes, de ilyen még nem volt: randira hív, mert ő már hamarabb felfigyelt rám, mint hogy én észrevettem volna, és tulajdonképpen tetszik is, csak valamiért elkerülte a figyelmem, ilyen pl. egyik ismerősömmel történt, nagyon tetszett neki egy lány, akit még középiskolás korából ismert, de sose merte megszólítani, csak távolról figyelte, de mindent tudott róla, aztán én megismertem a srácot főiskolán, jó barátok lettünk, mesélt nekem erről a lányról, én meg adtam neki pár tippet, aztán végül csak összeszedte a bátorságát, és megkereste a lányt, most már több éves boldog házasok :-)

"Mert arra azért elég kicsi az esély, hogy pont az kezdeményez, aki tetszik nekik vagy akibe szerelmesek."

Butus vagy, ha azt hiszed, hogy ezt női praktikákkal nem lehet megoldani.

Ha tényleg szerelmes vagyok, de a srác tartózkodik, akkor küzdök érte. Sokszor a férfiak ezt nem veszik észre, mert a nők nem közlik direkt módon, hogy "gyere velem randizni, mert belédzúgtam".