Nők titeket, hogy ismertek meg a férfiak, hogy szedtek fel?

Nálunk én jelöltem be őt fb-n, tévedésből. Azt hittem, vele dumáltam a tanszéki bulin, de mivel a srác nevére nem emlékeztem (kicsit furán jön ki megkérdezni valakinek a nevét, mikor fél évig majdnem minden héten összefuttok), így olyanoknál keresgéltem, akik úgy gondoltam ismerik a srácot. Ekkor találtam rá mostani páromra, aki profilkép alapján akár a másik srác is lehetett volna. Mikor visszaigazolt, kiderült a félreértés, bocsánatot kértem és visszavonulót akartam fújni, de felvetette, hogy ha már így alakult, beszélgethetnénk. Szilveszter hajnalban áthívtam a házibuliba, ahol voltam. Ott kicsot egymásnak estünk, elcsattant pár csók, együtt aludtunk be a kanapén. Másnap megbeszéltük, hogy szívesen folytatnánk az ismerkedést, és kiderült, hogy elég jól passzolunk. Én tettem fel a kérdést egy hónapnyi randizás után, hogy most mi is a helyzet kettőnk közt. Ő teljesen magától értetődőnek vette, hogy szilveszter óta együtt vagyunk. Nem tiltakoztam. Örültem a szerencsémnek, hogy egymásra találtunk :)

Korábban volt, hogy közös ismerős által ismerkedtem meg valakivel, esetleg valami rendezvényen, bulin.

Munkahelyen ismertük meg egymást. Az ő csapatába kerültem. Nem volt hivatalosan a főnököm, de kezdetben ő nézte át a munkám és az egész osztály hozzá járt ha segítség kellett.

Munka után néhányszor beültünk sörözni, volt, hogy más munkatárs is jött, de ált. ketten voltunk. Rám jellemző módon nem esett le, hogy akar valamit (munkában, hobbiban nagyon jó vagyok, de egy másnapos lajhár is előbb felfogja ha tetszik valakinek mint én). Pedig így visszagondolva, elég egyértelmű volt. Na mindegy mikor már egyértelmű volt elutasítottam, munkatárssal nem akartam kapcsolatot (nálam egyéjszakás meg a többi komolytalan hülyeség nem játszik). Akkor költöztem el otthonról csak dolgozni akartam aztán hazamenni vagy edzeni esetleg a hobbijaimmal foglalkozni.

Ezt ő akkor elfogadta, pár hétig csak munka volt, aztán a karácsonyi bulin (nem volt alkohol) valahogy mindíg egymás mellett kötöttünk ki. Akkor újra megkérdezett, udvarias volt és kedves. Megegyeztünk, hogy mivel próbaidőn voltam, azonnali hatállyal felmondok. Pár hétre rá már máshol dolgoztam. Mi pedig azóta is boldogok vagyunk. Jövőre esküvő.

És az itteni károgóval ellentétesen, nem a külseje fogott meg (170cm, pocakos, és korán kopaszodó típus). Az intellektusa, a humora. Leginkább viszont az, hogy nem olyan mint a pasik többsége (elkényeztett kisfiú, akinek minden jár) felelőségteljes és nincsenek komplexusai (nagyon ritka) Ugyanaz a végzettségünk jelenleg a poziciónk is, csak más munkaadónál. Egyikünk se csalt meg senkit, egyedülállóak voltunk évek óta.

Jellemzően valamilyen közösségben ismertem meg a partnereimet. Visszagondolva komoly kapcsolatom eddig csak úgy alakult, ha előtte már hosszú ideje (min. fél éve) ismertük egymást és fokozatosan alakult ki egymás iránt a kölcsönös érdeklődés.

Soha nem beszéltük meg, hogy akkor most járunk... találkozgattunk, és onnantól, hogy megvolt az első csók, már úgy kezeltük automatikusan, hogy járunk.

#13

egyszerűen csak arról van szó, hogy ezek olyan pasik voltak akik mertek kezdeményezni. hihetetlen, mi? :)