Miért van az, hogy minden nő úgymond normális életet akar, holott a mai világban egy férfinak egy ilyen élet a legnagyobb szívás?

#20

A házimunkát is felezzük manapság :*

Valójában nem baj, de a női társadalom kb. 5%-a képes ezt elnézni hivatalosan is egy házasságban, köztük én is. Igazad van. Egy nő egy férfival akar együtt lenni normális esetben, egy férfi az összes nővel, aki számításba jöhet, élete során. Ritkán adatik meg, hogy találkozol olyan nővel, aki férfi aggyal képes gondolkodni, mint én, ez

van, az élet nem könnyű...

Egy másik kérdés alatt bővebben kifejtettem, alább bemásolom, hogy sok-sok év alatt OKOS és BÖLCS FÉRFIAK (!) úgy találták, hogy egy nő és egy férfi örök hűsége hasznos egy társadalomnak és a fejlődés alappillére. Az ember attól ember, hogy egyedülálló idegrendszere van az állatvilágban. Dugogatni és szaporodni még egy féleszű molylepke is képes. Attól még nem leszel ember. Ha már kötelességet és felelősséget vállalsz a tetteidért (szex -> gyerek) akkor már kezdesz egy picit több lenni, mint egy egysejtű, de ez is csak szükséges, de nem elégséges feltétele az "emberi" jelzőnek.

Az ember életmódja úgy alakult, hogy ez a felállás volt a kedvező, férfi és nő házassága igazából alapja egy sikeres, fejlődő társadalomnak. Elvétve találhatóak a Földön olyan népcsoportok, ahol a nők kapták meg az irányító szerepet. Ezeknél a népeknél a nők közösen nevelik gyermekeiket, míg a férfiak csak másodlagos szerepet kaptak. Nem csoda, hogy Ők nem jutottak tovább a földművelésnél, ugyanis a férfiaknak itt nincs motivációja. Sokszor azt sem tudják, hogy van-e gyermekük, nincs kiért dolgozni, nincs miért teremteni, fejlődni, teljesen passzívan élik mindennapjaikat, "vegetálnak". Aztán ott van a másik véglet, a poligámia, és azon belül a többnejűség, ez már a patriarchában valósul meg. Ennek is az a hátránya, hogy mivel a nő és férfi 1:1 arányban jön világra, így egy könnyű matek után rájöhetünk, hogy ha egy férfire négy feleség jut, akkor örök magányban tengeti le mindennapjait három másik, ami szintén passzív, motiválatlan, szexuálisan kielégületlen férfiakhoz vezet, ráadásul nagyobb a beltenyészet is. (Nyílván több millió ember között lehet biológiailag alkalmas párt találni, de képzelj el egy száz fős törzset - ott eléggé megnő arra az esély, hogy féltestvérek kényszerülnek közös utódot vállalni). Vagy ott van Kína, akik egykepolitikát folytatnak, és sorra gyilkolják le a lánycsecsemőket, gyakorlatilag több millió férfinak nem jut nő, amely a prostitúció, emberkereskedelem, erőszak, bűnözés "intézményeit" erősíti.

A nő meg szeret biztonságba szülni. A várandós nő és egy gyermek kiszolgáltatott, védelemre szorul, szükségük van az apára, aki gondoskodik az ő fizikai szükségletükről.

Úgy látszik, az egyetlen praktikus megoldás, a monogámia, férfi és nő házassága, mert ebben az esetben beültetnek egy belső nyomást a férfiba, hogy dolgozzon, tegye oda magát, legyen leleményes, és fontos, hogy tudja, hogy nem csak magáért gürizik. Ne bűnözésre adja fejét, ne legyen "csak egy éhes száj", hanem értéket képviseljen. A nőnek is előny, mert biztonságérzetet ad, hogy gondoskodik róla a férfi, ez az állapot készíti elő őt az anyaságra. Elődeink nem voltak ostobák. Ez a praktikus megoldás évezredek óta, és ezt magunkban hordozzuk, ezért van a legtöbb emberben "fészekrakó" és "párválasztó" ösztön.

A házasság:

- Csökkenti a társadalom sérelmeit azáltal, hogy a bűnözést leredukálja

- Megteremti a munkaalapú társadalmat

- Csökken a csecsemőhalandóság, mivel két ember viseli gondját a gyereknek

- A képességeinek kihasználására, teremtésre, fejlődésre bírja az embert

- Biztonságérzetet nyújt

- Házasélet biztosítva -> folyamatos szex -> több gyerek

Az általad felvázolt társadalmi berendezkedésnek esélye sem lenne a túlélésre.

Ez olyan szép amit itt fölvázolsz kérdező. Béla éli gondtalan életét, szerteszét szórja magvait a világban, úszik a boldogságban, aztán mikor megkapja az első 3 fizetési felszólítást a behajtótól, akkor rohadt nagyot koppan. Mert ugye az utódot nem elég megcsinálni, sajnos etetni, ruházni is kell.

Egyébként vicc nélkül, szoktam fogni a fejem, mikor családi kapcsolatok kategóriában vázolgatják, hogy 4-5 gyerekük van 3 különböző nőtől és most nyakig ér a kaki, mert jajj a gyerektartás így, a kapcsolattartás úgy, testvérviszony így, öröklés úgy... Ez tényleg jobb, mint egy nő meg két gyerek egy nyugis életben?

Nekem eszembe jutott még valami.

Tegyük fel, adott egy férfi, aki összevissza kavar és szórja a magvait. Talán nem is tud minden gyerekéről. Aztán telnek az évek, a gyerekei felnőnek, és mondjuk két gyereke, akik nem is tudnak róla, hogy féltestvérek, összejön, összeházasodnak, gyerekük lesz, és nem értik, miért született betegen...