Elutasított egy férfi a sokadik randi után, elég fura kifogással, szerintetek ez volt a valódi indok?

Pont ez volt a probléma, hogy a kérdező elmondta, h nem főz mást. Én is utálok kétfélét főzni. A férjemnek időszakosan nagyon speciális étrendje van, olyankor én is azt eszem. Főzeléket 2 éve nem ettem, mert a férjem nem esz meg, én meg nem főzök 2félét.

Mindenképp nagyon "surmó" volt a stílusa, az egyszer biztos. Lehet kompromisszumot kötni. Az egy dolog, ha valaki spéci diétán van, ha azért főz mást is, vagyis legalább hajlandó. Nekem cöliákiám van és e mellé is elég defektes izlésem. Sosem eszem semmit ami édes, mert utálom, nem diétából, így nem lettem sütikirálynő, hisz hogy legyek profi valamiben, amit rühellek, nyilván egy neves cukrás sem lesz rosszul a saját készítményeitől. Így pár alap dolgot megtanultam a férjem és a kölkök kedvéért, de ha annál komplexebb kell, akkor cukrászda van. Viszont a hétköznapi étkezéseknél mindent megcsinálok amit szeretnének,(lévén az nem egy választható opció, a desszert lássuk be, nem létszükséglet). Megtanultam. Én elvagyok húson és zöldségen, értelemszerűen rántott dolgokat sem eszem, a glutén miatt nem álltam neki mindent átdolgozni diétás verzióra, hanem azokat egyáltalán nem eszem. Nincs nálunk glkuténmentes kenyér, én semmi pékárut nem eszem, de nekik a rendeset veszem, nem fehérkenyeret,valami egészségesebb verziót, de nem is gluténmenteset. A férjem mindenevő, van nálunk pörkölt-nokedli, akkor is, ha én nem szeretem, az általam készített dolgok több mint felét sosem eszem meg. Úgy veszem az alapanyagot, hogy magamnak is tudjak belőle valamit és ennyi. Mondom, nem sokan ennék meg hosszútávon azokat, amiken én évtizedek óta élek, ettől függetlenül a családnak normál konyhát viszek. Alapon egészségesebbhez szoktak a gyerekeim is, rengeteg zöldséget, fehér húst, halat esznek, de ha palacsintát akarnak, akkor kapnak azt. Nem, valóban nincs néha az embernek kedve többfélét főzni, ilyenkor választok olyat, amiből az előkészítésnél csinálhatok magamnak is valamit. Mint pl. ma. Ők egy jófajta olasz tésztát esznek majd (olasz nap van, előtte Minestrone lesz-tészta nélkül-, az nekem is jöhet), amiben sertésszűzet választottam húsnak, így még mielőtt a mártásba rakom, szelek belőle pár érmét magamnak, hirtelensütöm és salátával megeszem, ez így nekem időben max. plusz 10 perc. Általában ilyen megoldásokat keresek. Szerintem minden csak hajlandóság kérdése. Nincs avval gond, ha valaki diétán van, lehet kompromisszumot kötni. Nyilván ne legyen elvárás az állandó kétfelé főzés(egyék a többiek is azt alkalmanként, ami nekem abszolút megfelel), cserébe, azaz inkább magától értetődő módon én meg nem akarom megreformálni az ő étkezésüket, avagy rájuk kényszeríteni az én speckó étrendemet. Így kerek. Mondjuk ez nálatok még csak ismerkedési fázis volt, a fiatalember bele sem akart gondolni más megoldásba, meg sem kérdezett téged, hogy egyáltalán hajlandó lennél-e bármiféle kompromisszumos megoldásra, hanem bunkó módon kioktatott és lekezelt, ergo nem kár érte, azt gondolom.

Ezek elvileg annyira sokadrangú dolgok egy kapcsolatban, hogy aki emiatt lelép, az tényleg inkább jót tett veled. Aki nekem fontos, azzal a jég hátán is boldog lennék, nem törődnék semmivel, csak azzal, hogy vele legyek és boldog legyen. Sok barom...