Az normális, hogy nem akarok kapcsolatot soha?

Szerintem teljesen igaza van a #9-es hozzászólónak. Valószínűleg még sosem voltál igazán szerelmes, így még sosem tapasztaltad meg, milyen is egy igazi, normális párkapcsolat. Így a vágyakozás sincs meg benned arra, hogy újra érezd, átéld a szerelmet, a másikhoz való kötődést. Nem baj, hogy most így érzel, hiszen ha jól érzed magad, akkor semmi baj sincs ezzel, még fiatal vagy, előtted az élet. De ennek az érzésnek a hiánya lassan, de biztosan téged is el fog majd érni, egyre inkább a hatalmába fog keríteni, mint mindenki mást is, aki szingli marad. Aki szingli és nem ezt mondja, az vagy túl fiatal, nem elég érett még, vagy hazudik, legtöbbször önmagának is.

Legerősebben akkor fog majd rád törni ez a hiányérzet, amikor este lefekszel aludni, és nincs akit átölelj, vagy nincs aki átöleljen. Ahogy idősödsz, úgy alszol majd el egyre nehezebben, úgy nyúlik meg az elalvás ideje, és egyre inkább gyötörni, kínozni fog a hiányérzet.

Reggel mikor felébredsz, nem hallod a másik szuszogását magad mellett. Egyre többször és erősebben érzed majd úgy, hogy nincs is miért felkelned, vagy annak amiért felkelsz, nincs is igazán sok értelme.

Vagy amikor részt veszel majd egy temetésen, és könnyezni fogsz, mint a többiek többsége - azonban titokban valójában azért, mert beléd villan az érzés, hogy nem áll melletted senki, akinek megszoríthatnád a kezét, aki átölelne a borús pillanatokban.

Vagy ha netán először kerülnél valami komolyabb dologgal kórházba, és még mindig a szüleid lesznek az elsők, akik meglátogatnak.

Vagy mikor bulizol, kertipartizol a baráti köröddel, ismerőseiddel, és egyre többjüknek lesz párja, és látod az örömteli pillanataikat, amiket csak egymással, egymás társaságában tudnak átélni.

Mindenkit elér egyszer ez az érzés, kit korábban, kit később, de előbb-utóbb mindenkit. Csak vannak, akik ezt már túl későn ismerik fel ahhoz, hogy legyen idejük, erejük, ambíciójuk vagy lehetőségük tenni ellene, és megfelelő párt találni maguknak.

Szerintem nincs ezzel semmi baj, én is hasonló vagyok fiúban, csak pár évvel idősebb. Viszont hidd el, vannak srácok, akiknek nem fontos, hogy mindig új élmények, izgalom legyen, folyton maximumon állj. Nekem sem. Nekem egy jó kapcsolat kb. az lenne, hogy csinálom a saját dolgaim, a barátnőm is, de minden nap kicsit összebújunk, beszélgetünk, törődünk egymással, esetleg szeretkezünk. Szerintem még meghittebb is lenne, mint a legtöbb ember kapcsolata, akik éjjel-nappal együtt vannak, de igazán nem is érdekli őket a másik. Én biztos nem akarnék éjjel-nappal a másikkal lenni, mert rengeteg dolog van, ami leköt, plusz szükségem van egyedüllétre. Szerintem az nem is egészséges, mindig valaki nyakán lógni. Programokat persze néha kitalálnék, valami izgalmasat, amit titokban tartok a lány előtt, de én sem akarnék állandóan közös programokat csinálni.

Szerintem ne hallgass azokra, akik azt mondják, kapcsolatra szükség van, és előbb-utóbb mindenki érezni kezdi ezt. Nincs igazuk. Minden ember más. Nekik szerintem belül mindig szükségük volt kapcsolatra, nekünk nem. Azok az emberek, akik egyedül nem tudnak jól meglenni, függnek másoktól, nem tudják elképzelni, hogy más emberek nem ilyenek.

Én azt javaslom, hogy ne akarj kapcsolatot, hanem ha találsz olyat, aki valami miatt megfog, akkor őt akard. És ne gondolkodj azon, hogy fér bele a napi rutinba, vagy hogy fog alakulni az egész. Találkozgass vele, aztán meglátod. Legrosszabb esetben nem lesz semmi, vagy lesz csalódás, de ez is az élet része. Az fontos, hogy ne gondolkodj túl sokat előre a dolgokon, inkább csináld, aztán majd lesz valahogy. De még ezt sem kell feltétlenül, ha nem akarod.