Normális hogy így nem akarok erről beszélgetni? Ti mit mondanátok?

Tervezgettük az összeköltözést, sokat beszélgettünk róla (barátom kezdeményezte sokszor az ilyen beszélgetéseket), de mindig azt mondta a végére vagy ha kérdeztem valamit: de majd meglátjuk, hogy lesz/alakul... majd kiderült... nem tudom mi lesz...

És így nem igazán érzem, hogy törekedne vagy lenne szilárd elképzelése, mit akar, mit szeretne. Oké, tisztában vagyok vele, hogy változnak a dolgok, de azért egy elképzelés szerintem nem árt, én nagyjából tudom hogy mit akarok és mit nem. (de szerintem kb mindenki tudja hogy akar-e pl kisállatot, milyen lakásban élne, mi az amit szeretne) Kicsit elvette a kedvem és most ha felhozná már nincs kedvem beszélni róla, mert tudom, hogy ezeket hozzáteszi és lóg a levegőben az egész, nem érzem hogy lehetne erre építeni úgymond...