Kényes téma. Szerintetek ez így nem jó? L

Röviden próbálom. Az egyik haverom szakításra adta a fejét. Részben miattam. Részben, mert első komoly kapcsolata, tiniszerelem volt, de több évig tartott.

Neken anno tetszett, de az az igazság, hogy már nem úgy nézek rá. Elmúlt, de nen teljesen, ilyen keserédes az egész, ha csak rágondolok.

Na most. Egyrészt, mert vannak fenntartásaim vele szemben, másrészt, nem akarom, hogy azt beszéljék, hogy elcsábítottam, elszedtem, meg ilyenek, mert rólam soha senki ilyet nem mondott, nem így ismernek, talán mert nem is ilyen vagyok.

Szóval nen akarom, hogy az legyen, hogy én vagyok az elcsábító, mikor az elmúlt hónapokban, lassan 1 éve alig beszéltünk, 2 havonta 5 percet, azt is ha spontán az utcán találkoztunk és kész.

Igazából azt se tudom, hogy mit csináljak... Nem szoknyapecér, mármint nem olyan aki csalja, cserelgeti a csajait. Ez a kapcsolat kifújt, viszont valahogy fintorgok... Nemrég még azt a lány d$gta meg minden... Most meg hozzám közeledne... Ódzkodom az érintésétől, baráti puszitól is, ami ugye neki nem baráti amúgy...

Normális, hogy ilyen fura érzések vannak bennem? Hogy fintorgok?