Mit gondoltok erről? Zavarna titeket?

Most egy olyan srác története következik, aki nem a nők/lányok kedvence.

Leírnám hát pár mondatban, hogy alakult eddigi életem.

A korombéli lányokat soha sem érdekeltem. Nagy bánatomra, hiszen komoly kapcsolatot szerettem volna. Meg voltak ennek az okai. (nem volt jó gyermekkorom, ezért már gyerekként egy rendes családi életre vágytam, szerető feleséggel, gyerekekkel) De hiába a komoly szándék, ha a korodbéli lányoknál nem ütöd meg a lécet.

Úgyhogy magába szippantott 6 éve egy szextárskereső oldal. (amolyan laza társkereső)

22-23 évesen randizgattam onnan nőkkel. (a legfiatalabb 32, a legidősebb 41 volt) El is veszíthettem volna a szüzességemet, de visszautasítottam őket, mert szerettem volna, ha az első alkalom nem csak szex, hanem annál több. A vágyam be is teljesült. Megismerkedtem a neten egy férjes asszonnyal (8 évvel idősebb volt tőlem), és elkezdtünk levelezni. Nem az említett oldalról ismerkedtünk meg! Egy teljesen átlagos oldalról.

Röviden: eljátszotta, hogy belém szeretett, majd azon kaptam magam, hogy fülig szerelmes lettem belé.

1 évig tartott a "kapcsolat", aztán rá kellett jönnöm, hogy ennek a kapcsolatnak mindenféle ígérettel ellentétben nincs jövője. (nyílt kapcsolatban éltek a férjével) Már vagy 3 éve vége a kapcsolatnak. Néha még mindig úgy érzem, mintha szerelmes lennék belé. Lehet, hogy csak amiatt van, hogy az első szerelem ilyen mély nyomot hagy az emberben?

Miután túl voltam a mélyponton, megpróbáltam ismét nekirugaszkodni a társkeresésnek. Ugyanaz a helyzet: a korosztályomnak nem jövök be, egy két érett nőnek pedig igen. De azokból sosem lesz párkapcsolat. És nem is szeretnék tőlük párkapcsolatot, mert családalapításra vágyok.

Szóval így vagyok szingli. Azért örülök annak, hogy így alakult. A szerelmemmel veszíthettem el... még ha nem is független nő volt.