Harmincas nők, hogy élitek meg, hogy szembesültök vele, hogy lehet soha nem találtok egy megfelelő embert, és soha nem lesz családotok, gyereketek?

Igaza van Ákosnak.:)

Nem így állok hozzá, úgy vagyok vele, hogy ha összejön, örülni fogok neki, és úgy alakítom, hogy tudatosabban odafigyelek majd, mint a szüleim, ha nem jön össze, akkor meg legalább biztos nem örökítem tovább anyám betegségét. Nekem mindkét verzió megfelel.

Megfelelo ember megvan, gyereket pedig nem akarok, se most sem kesobb sem semmikor:-))

Már férjnél vagyok...szóval nálam nem mérvadó a kérdésed. De azt tudom, hogy egy percig sem vergődnék azon, ha netán szingli lennék még így 31 évesen is. Igen, benne van a pakliban hogy nem lesz gyerek, de nem is kell, hogy mindenkinek legyen. Sokkal többre megy az ember, ha élvezi az életét...akár egyedül van, akár kapcsolatban! Felesleges görcsöléssel semmit nem lehet elérni!

Kövér Ákos :D :D jajjj

Nem akarok minden áron családot, gyereket. Ha nem lesz, akkor nem lesz. Nem a szaporodás az elsődleges életcélom.

A szaporodàs sosem volt különösebben fontos szàmomra. A pàrtalàlàssal meg úgy voltam, hogy szeretném, de nem mindenàron, görcsölve azon, hogy jajj mi lesz ha egyedül maradok. Èn jól éreztem magam szingliként is. Ha úgy maradok, azt sem élném meg tragédiànak. Végül megtalàltam a tàrsam és össze is hàzasodtunk. Gyereket viszont nem vállalunk, se most se később.