Hogyan találja meg a lelki békéjét szerelmi csalódás után, ha továbbra is találkozik a lánnyal? Így lehetséges, vagy nem szokott beválni? Kell a távolság?

Megmondtam neki (a 40 felé közeledő férfinak), hogy nálam nincs esélye, de mivel vannak közös programjaink, ahol azóta is találkozunk, mindig akkor érzi jól magát, ha ott vagyok én is, úgy intézi, hogy találkozzunk, és bókol nekem. Én visszafogottan köszönöm meg, és nem igazán kezdeményezek vele beszélgetést, mert bármit célzásnak vehetne. Létezik, hogy ebből egyszer kigyógyul? Vagy inkább tudatosan távolságot kéne tartanunk? Ő nem lenne erre hajlandó, én meg szerintem nem vagyok ennyire felelős a lelki békéjéért, hogy én hagyjam ott a közösséget, vagy csúnyán viselkedjem a kedvéért, hogy kiábránduljon belőlem. Egyébként rendes és bírom, és én voltam túl naiv, nem hittem volna, hogy egy 20 éves lányba belezúghat, mikor beszélgettem vele, de NINCS esély a járásra. Több, mint egy év telt el, hogy megmondtuk egymásnak hogy mi van köztünk, és egy kicsit sajnálom, hogy ilyen butaságra fecsérli az életét.