Szerintetek egy internetes társkeresőn ha valaki súlyos látássérült, hallássérült vagy mozgássérült hogyan közölje ezt? Az adatlapján, az első levélben, az első randi előtt vagy majd a randin kiderül.

Nevezzük nevén a gyereket: hallássérült emberről van szó!

Most azt olvasom, hogy írja fel az adatlapra, de ahogy írjátok is: csökken a levelek száma. Nem mintha felírás nélkül napi 100 db levélhalmaz között kellene szűrni...

Igenám, de a hallássérültségnek (meg a többi felsorolt betegségnek is) vannak fokozatai. Van aki tök siket, van aki hallókészülékkel hall és még jelbeszédet sem kell alkalmaznia.

Van itt olyan, aki kapásból rá is vágta (Lazy Jones) hogy ő sem ismerkedne ilyennel. Érdekelne, hogy vajon miért? Teljesen mindegy lenne számodra, hogy egy picit nem hall, vagy esetleg teljesen süket?

Az illető hallássérült ugyanis halló emberek között tanult és ott is végzi a munkáját. A kollégái megjegyezték pár hét után, hogy úgy egyébként tök jó fej, nincs vele semmi gond, sőt elhívják közös programra is. Namármost a munkahelyen nem tudsz menekülni, ha egy sérült emberrel találkozol, össze vagytok zárva és tetszik vagy nem tetszik kénytelen vagy megismerni... A társkeresőn viszont egyszerűbb az első adandó alkalommal lekoptatni az illetőt, pedig ha venné a fáradságot megismerni, akkor lásd a fentieket. Ezek után megkérdezem még egyszer, hogy valóban az a legjobb, ha rögtön felírja az illető az adatlapra? A partner meg kapásból elutasít?

Nem értek egyet.

Ha leírom a problémát, attól még te nem fogod tudni, hogy számodra probléma-e, ha nincs és nem is volt még tapasztalatod ebben a témakörben.

Viszont ha leírja 20 mondatban az illető az adatlapján, hogy hallássérült, de nem is annyira, hanem... akkor az egész magyarázkodásnak tűnik és úgy fest a dolog, mintha az illetőt saját magát zavarná ez a probléma a legjobban és csak erre tud gondolni az életben. Ez viszont koránt sincs így, mivel megtanult együtt élni vele és nem is érdekli.

Lazy Jones elnézésedet kérem!

Valóban nem te írtad, hanem a 2. számú kommentelő. Bocsánat, figyelmetlen voltam.

Melóhelye válogatja, mégiscsak össze vagy zárva valakivel 8 órában és ha csapatban dolgoztok, akkor bizony nem árt a kommunikáció. Az meg teljesen mindegy, hogy 5 mondatot váltasz vele vagy 200-at, ha megérti akkor azt az 5-öt is meg fogja, ha nem érti, akkor 200-at sem fog. Itt inkább arról van szó, hogy óhatatlanul előjön ki mit szeret csinálni a szabadidejében mivel foglalkozik és ha látja az illető, hogy egy hallássérült is ugyanazt a dumát nyomja mint egy nem hallássérült, akkor...

Ha motyogsz vagy dörmögsz esetleg hadarsz akkor csupán empátia kérdése, hogy kissé jobban artikulálva megérteted-e magad egy hallássérülttel vagy sem? Ha úgy döntesz, hogy nem veszed a fáradásgot, akkor ezzel az erővel egy hallássérült is mondhatja, hogy márpedig ő jól hall, nincs problémája azzal, aki érthetően, megfelelő hangerővel szól hozzá. No, akkor kinek van problémája? :)