Mennyire elfogadóak a nők a férfiak hibáival szemben?

Amiket felsoroltál, azokat nehezen, szerintem, és minden bántás nélkül, szerintem jogosan. Nem csak a "mai" nők, úgy általában a történelem folyamán mindig ezekkel kapcsolatban eléggé szigorúak voltak a szelekciós szempontok. Remélem, nem kell magyarázni a miérteket.

De ez nem csak a nőkre igaz. Szerintem nagyon kevés értelmes, racionális férfi megy bele tudatosan, szándékosan egy olyan kapcsolatban, ahol a nő szexuális zavarokban szenved, lelki problémái vannak, testi fogyatékos, hasonlók. Az ilyesmivel senki sem szeret foglalkozni, a legáltalánosabb eljárás az, hogy nem veszünk róla tudomást. Nyilván vannak azok az esetek, amikor menthetetlenül szerelmesek lesznek egymásba a felek, de mostanság a randizgatás elején még könnyedén ki lehet szállni a dologból, és azok, amiket felsoroltál, szerintem olyan indokok a kiszállásra, amiért nem szabad senkit sem hibáztatni vagy bűntudatnak kitenni.

Olyan lányt kell keresned akinek szintén problémái vannak.Ő megértőbb lesz és talán támogatni is tudjátok egymást.:)

Te el tudnál fogadni egy ilyen problémás lányt?

Minden emberfüggő. Én például jártam vak sráccal majdnem két évig, de tudom, hogy egy mozgásában korlátozott emberrel nem tudnék, ahogy egy mentális havarokkal küzdő egyénnel sem. Lelki problémáknál a mértéke számít, a legtöbbön át tudok lendülni, és segíteni megoldani.

A munkanélküliség nálam a kapcsolat elejétől fogva kizáró tényező, a félénkség és szexuális zavarok pedig áthidalhatóak.

De minden embernek más az ingerküszöbe, más fér bele az életébe. Ha próbálsz tenni a leküzdhető korlátok ellen, akkor az sokak szemében sokkal elfogadhatóbbak - például ha jársz kezelésre. Amin meg nem lehet változtatni, valaki biztosan el tudja fogadni. Sok szerencsét :)

Nem azt mondom, hogy esélytelen, de van, ami nagyon megnehezítheti a dolgokat.

Pl. nekem anyám súlyos pszichés beteg, és társként nem fogok ugyanilyennel vagy hasonlóval összejönni, egy is nagyon megterheli a családot, köszönöm, nem kell még egy. Ráadásul a hajlam örökölhető, szóval ha teszem azt ott van anyám, akitől én akár örökölhetem a hajlamot és azt továbbadom a gyerekemnek, és a páromban is benne van ugyanaz, aki a gyerekem apja lesz, akkor a gyereken nagyobb eséllyel jön elő.

Nincs munkája kérdés helyzetfüggő: mióta nincs, miért nincs, keres, válogat, hogy áll hozzá az álláskereséshez...? Én voltam munkanélküli, de pár hónapnál tovább soha, és csak azokat szűrtem ki, amihez vagy nem értek vagy nyilvánvalóan lehúzás volt, és nem elégedtem meg a kevéssel, hanem mindig mentem tovább, hogy egy élhető szintet elérjek. Nem fogok egy élősködőt eltartani.

A többit egyelőre nem részletezném, nálam ez a kettő nagyon kiemelkedő fontosságú az általad felsoroltak közül, azért emeltem ki ezeket.