Mennyire igaz az a nőknél, hogy nincs ideáljuk?

8, 10:

Általánosítás... Azért, mert nektek nem megy a szekér, még nem kéne másokat hibáztatni a sikertelenségkeitekért.

8. hozzászólás több, mint szánalomra méltó...

16:

Nekem spec sose volt olyan pasim, és nem is jön be. 14. voltam.

Nekem van ideálom külsőre, az viszont egyáltalán nem igaz, amit a 8-as ír. Hajszín, szemszín tök mind1. A nagyon fehér bőr jobban tetszik, mint a napbarnított (de a barnább sem kizáró ok), és a vékonyabb fajta alkat is jobban tetszik, mint a kisportolt.

Az ideálom egy magas, vékony alkatú pasi jó testarányokkal, és nem muszáj, hogy markáns vonásai legyenek, csak azért lányos arca se legyen. Sok ilyen sráccal találkoztam már életemben. Ha ezek mellé jó a stílusa (nem hivalkodó, nem yoloswag, de nem is suttyó tróger, hanem kicsit elegáns és sportos keverék mondjuk), akkor simán álompasi.

Ja, és soha nem úgy voltam vele, hogy csak olyannal jönnék össze, aki teljesen az ideálom. Ha a belső megfelel, akkor elég, ha épphogy azt a szintet megüti a külseje, hogy nem zárja ki a szexuális vonzalmat. Ehhez pedig elég, ha nem etióp soványságú (értsd: nem ~50 kiló 180 vagy afeletti magassághoz), nem alacsonyabb nálam lehetőleg (nem vagyok túl magas, ritka a nálam alacsonyabb pasi), nem kövér, nem kigyúrt állat, nem rohad az egész szája belül, nem igénytelen, nincs beltenyésztett jellegű feje, és nem divatcsíra. Azért ennek rengeteg pasi megfelel, minden egyes nap látok több ilyet utcán/metrón/buszon, aki simán megfelelne nekem egy életre párnak a külseje alapján, ha lelkileg is összeillenénk.

Nálam nem igaz, nagyon határozott ideálom van. Az viszont igaz, hogy külsőre eddig összesen egy kapcsolatomban illett rá a másik félre a leírása - úgy 80 százalékban.

A többi esetben még csak köszönő viszonyban sem volt a barátom az ideálommal.

A belső tulajdonságok már más kérdés, ott azért vannak olyan alapvető elvárások, amiből nem tud az ember engedni. De ez normális.