Az így gondolkodó fiúk előrelátóak is, vagy csak a sajnáltatás szól belőlük?

Sokszor olvasom itt az oldalon is, hogy megy a kommentharc a magukat sajnáltató, és a céltudatos, sikeres fiúk között. Egyvalamin viszont úgy érzem, nincs elég hangsúly, pedig ez lenne az egésznek a lényege.

Az előbbi kategória sokszor jelöl meg kifogásként olyan dolgokat, mint például a pénz, a nagy fallosz méret(??), kidolgozott test, feltűnést keltő autó, vagy a lekezelő, flegma viselkedés, népszerűség. Vannak még ilyenek, hogy öltözködés, stb., de ennek végképp semmi értelme, ma már 1-2ezer forintos leértékelt slim fit farmerben, és Hádában vett "párszázas ajánlat" ingben is meg lehet jelenni kulturáltan, nekem is vannak hasonló darabjaim (kb. olcsóbb mint egy Big Mac, csak azt jobb esetben nem teríted magadra munka előtt).

Tegyük fel, hogy az adott srác nyer a lottón, vagy megnövelteti a pompost, felfújja az izmait, vesz egy Szlovákiából hozatott használt BMW-t egy tévé áráért, stb. Ugyanúgy próbál ismerkedni, a személyisége ugyanaz marad, viszont így már ugye azok a lányok, akiknek ez a prioritás, rögtön szimpatikusabbnak fogják találni, közelednek hozzá, és igazából innen kezdődik az a része ad dolognak, amit nem értek.

Mi a jó ebben neki? Mivel ő maga is látja a különbséget az előtte/utána való ismerkedés között, egy lámának is nyilvánvaló, hogy az adott lány nem ŐT szereti, nem a személyiségét, hanem a pénzét/megnövelt lőcsét/testét/Szlovákiából hozatott használt BMW-jét. Ez mire jó? Én is vágyom a szeretetre, de képtelen lennék úgy gondolkodni, hogy "mindegy miért, csak szeressenek". Ezeknek a srácoknak tényleg mindegy? Én ezt kapcsolatnak sem tudnám nevezni, de egy ilyen kavarás közben nem érzik belül ugyanazt a hiányt? Az is lehet, hogy ők inkább a társadalmi elvárások miatt akarnának kapcsolatot, kell, hogy "együtt lássák őket valakivel", bizonyítva ezzel másoknak, hogy képesek erre. De nem ŐK képesek erre, hanem az előbb felsorolt dolgok. Nem éreznék becsapva magukat egy ilyen kapcsolatban? Vagy saját önigazolásukat keresik, hogy szerintük az összes nőnek ez a prioritás (nyilván nem!), és ha így már tudnak ismerkedni, akkor ezzel már helyreáll a belső békéjük? Komolyan nem értem.

Kiemelném az érzelmi részét a dolognak. Én is viszonylag alacsony fiú vagyok, nem valami sok pénzzel, jogsi, autó, és lassan 1 éve normális kapcsolat nélkül. Mégsem fordult meg a fejemben, hogy esetleg ez lenne a probléma, korábban több komoly kapcsolatom volt, és igen, volt magasabb lány is köztük. Érzem, hogy nem jó most egyedül, de soha nem tudnám így látni, hogy minden gondolatom akörül forogjon, hogy ha én most ájfónt veszek, meg Zarás farmerben megyek dolgozni akkor biztos többen szeretnek majd(??). Mégis rengetegen ilyesmiben látják a megoldást. Miért?

Ahhoz tudnám ezt hasonlítani, hogy az emberek elég lazán kezelik, hogy ha megnyernék a lottóötöst, mit kezdenének vele. Ha viszont tényleg megnyernék, nagyon kevesen tudnának felelősséggel bánni a hirtelen jött pénzzel, ugyanígy gondolom, hogy a lánnyal is kevesen tudnák éreztetni a nőiességét egy hasonló, hirtelen jött kapcsolatban. Csak náluk kb. a szociális készségek hiánya olyan mértékű, mintha a lottónál a szelvény hiányozna.

Tehát mindkét félnek rossz lenne egy ilyen kapcsolat: a fiúnak, mert igazából nem is kapna szeretetet, a lánynak pedig mert valószínűleg a társa nem véletlenül nem volt sikeres pénz/káró/izomzat/import BMW nélkül, tehát hiányoznak belőle bizonyos készségek egy kapcsolathoz, amik ezzel sem lennének meg. Egyik fél sem lenne kielégülve lelkileg, legfejlebb testileg. Akkor mire ez a nagy vágyakozás?