20 éves lány, babával esélytelen a párkapcsolatra?

Most azért jár neki az elismerés, mert félt az abortusztól? Sok tinicsaj nem felelősségérzetből meg lelkiismeretből tartja meg, hanem azért, mert fél odaállni az orvos elé, elmondani, h abortusz kell, fél a kaparástól, hogy fájni fog és fél a nővérektől, akik megvetéssel kezelik, mert az abos csajok nem az osztály kedvencei.

Szóval nehogy már itt szentté avassátok :D Ha legális lenne az abortusztabletta, nem lenne az egyéves gyereke, higgyétek el nekem.

Több eszed is lehetett volna... na mindegy. Szóval szerintem nem vagy teljesen esélytelen, de sokkal kisebb az esélyed, hogy találsz olyat aki hosszútávon elfogad a gyerekkel együtt.

4 30 elmúlt régi barátnőm van akik sokat panaszkodnak, hogy a pasik csak dugni akarnak, de semmi komolyat, és egyiknek sincs gyereke. Szóval nem lesz könnyű menet.

De ettől függetlenül lehet hogy szerencséd lesz.

Minden esetre figyelmeztesd őket, hogy legalább ők védekezzenek, mert akkor azt a babát sem fogod tudni elvetetni, de gyerektartást majd kérsz azért.

Nekem nem kellene olyan lány akinek van már gyereke. Én is még jóformán gyereknek érzem magam :D

Szerintem olyan férfit kellene keresned akinek szintén van már gyereke.

Ne ird le magad

Vonzobb vagy gyerekkel

Nekem anyukám 22 éves volt mikor születtem és 2 hónapos voltam mikor apám otthagyta. Onnantól egyedül nevelt. Egészen 13 éves koromig nem láttam a lakásunkban egy idegen felnőtt férfit sem. Akkor ez nem volt furcsa, de felnőttem és így visszagondolva nem lehetett neki egyszerű. Ezért én máshogy látom ezt a dolgot.

Én simán bevállalnék egy kisgyermekes anyukát. Persze CSAK akkor, ha nem apát keres a gyerekének hanem párt magának. Olyan Nő nyilván nem kellene aki arra hajt, hogy találjon egy madarat aki felneveli a gyereket.

De mondjuk találkoznék egy Nővel aki csak annyit árul el, hogy van egy gyereke és hogy ennek tudatában döntsem el belemegyek e a 'játékba' vagy nem akkor engem nem zavarna. Nem lenne kizáró ok. A többi úgy is kiderül később. Ha mint férfi-Nő működik a kapcsolat hosszabb távon, akkor nem lehet akadály a gyerek, ha nem működik akkor meg nem a gyereken múlik.

Mondjuk a "tipikus egy éjszakás,gumi nélküli történet" nem túl imponáló, de valljuk be: sok embernek volt ilyenben része. Nekem is. Legtöbbünknek szerencséje volt, de van akinek nem. Én is egy tipikus tini voltam: ittam, buliztam és dugtam ha volt kivel. Nem lenne fair ha elítélnék valakit aki ugyanezt csinálta csak egyszer nem volt szerencséje.... Megváltozhat egy ember, főleg egy ilyen dolog után.

Szóval szerintem van remény. De nem a 20-25 évesek között fogod megtalálni, azoknál mások az igények.

(33/F)

Nem a véleményetekre kíváncsi a kérdező, csak feltett egy kérdést. Egy problémájára szeretne választ kapni, ezért kérdezi meg több ember véleményét.

Részben én is hasonló körülmények születtem, és ezek a körülmények eléggé elrontottak sok mindent az életemben, amit azóta alig győzök helyrerakni, persze a szüleim, meg a nemrég előkerült apám egyáltalán nem segít ebben, jól elvannak a kis dolgaikkal. Szóval minden okom meglenne a kérdezőt jól elítélni, de valahogy egy normális kérdés után nem teszem.

Szerintem azok ássák el magukat ezután, lehetőleg élve, akik minősíthetetlen módon írnak válaszokat. Ez szánalmas, és arra utal, nem képesek kezelni a saját konfliktusaikat és ide jönnek levezetni a frusztrációt. Kívánom, hogy ők is menjenek keresztül hasonló dolgokon, mint én, hátha utána normálisan tudnak viszonyulni embertásaikhoz.

A kérdezőnek azt tudnám javasolni (szubjektív vélemény), hogy olyan egyedülálló férfiakkal ismerkedjen, akiknek szintén vannak gyerekeik. Persze ritka, ha egy férfi neveli egyedül a gyerekét, főleg 30 alatt. De akadnak nyitottak és normálisak.