Srácok/Férfiak, ti hogy reagálnátok, ha a pályaudvaron felajánlod a segítségedet egy lánynak bőröndje cipelésében, és a válasz: "Köszi, de van barátom! "?

Én pl. ma utaztam haza a villamossal. Volt rajta egy teljesen lebénult fiatalember aki egy ilyen kapaszkodós, kerekes kocsival tudott csak közlekedni, járni önmagától nem tudott annyira ketté álltak a lábai.

Még út közben megkérdezte egy 40-es hölgytől, hol vette azt a fülvédőt ami éppen rajta volt, ilyen nagy bolyhos. Mondta, hogy szerinte bármelyik piacon kap.

Leszállni készült az Egészségháznál és hangosan megkérdezte, valaki tudna-e neki segíteni leszállni (nem alacsony padlós villamos). Voltak még rajtam kívül úgy 12-en a kocsiban, de egyik sem lépett volna oda egyből, pedig ott ültek körülötte, tőle 1-3 méterre. Én ültem tőle a legtávolabb, a kocsi végében és mentem oda. Levittem a kocsiját, mondtam, hogy fogja meg a kezem és letántorgott. Nem vártam el tőle fizetséget, megköszönte és ennyi. Őszintén szólva az sem érdekelt volna, ha pl. emiatt elmegy a villamos mert a vezető azt hiszi, én is leszálltam vele.

Ha egy lánynak ajánlom fel akkor részben persze azért teszem, hogy szimpatikusnak találjon, de nem hőbörgök, ha csak megköszöni és kész. Annyit mondok, szívesen és mindenki csinálja tovább azt amit addig.

Szóval inkább a kérdésben szereplő lánynak kellene leszállnia a magas lóról, ha azt hiszi, mindenki csak a kegyei elnyeréséért akar neki segíteni. Ráadásul az emberek többsége nem is igazán segít a másiknak.

Lehet, hogy már sokan próbálkoztak be nála így, és már gyanakvó. Én van, hogy elfogadom a segítséget, van, hogy nem. Pl. ha már egyensúlyba hoztam a csomagjaimat, akkor nem szívesen billenek ki ebből, ez olyan nálam, mint mikor az idősek nem fogadják el a felkínált ülőhelyet, mert nehezen állnak fel.

Azért így még nem reagáltam, max. annyi, ha tényleg nem tartok igényt éppen a segítségre, hogy "köszi, megoldom".

Én elhajítottam volna biztos röhögve.

Mellesleg én nem nagyon segítek, így nem érthet ilyen meglepetés.

(Egyébként tirpák beszólás volt, még ha vannak olyanok akik azért akarnának segíteni, hogy valójában kikezdjenek vele.)

Nekem van egy sajátos erkölcskódexem a tömegközlekedéssel kapcsolatban. Mivel egész jeggyel utazok, ezért csak annak adom át a helyem, aki szintén egésszel utazik, kedvezményeseknek és ingyen utazóknak sose adom át, max. a rokiknak és azoknak akiken látom, hogy mindjárt vért fognak hugyozni, minden más esetben állva marad az illető. A csomaghordásnál csakis annak segítek, aki külön szól, magamtól nem megyek oda senkihez, aki olyan hülye, hogy annyit pakol fel, amennyit nem bír el az szakadjon meg, a kretének csak a saját kárukon tanulnak. Kis tacskóként bezzeg segítettem mindenkinek, átadtam a helyen minden gyógyszer és szarszagú nyugdíjasnak és segítettem leszállni még a legszakadtabb csövesnek is. Akkor jöttem rá az életem egyik alapelvére, amikor sokadszorra is átadtam a helyem egy nyanyának, aki természetesen ßaszta megköszönni, nevezetesen arra, hogy nem éri meg senkinek se segíteni, mert az emberek nagy része egy hálátlan kis faszcibáló, aki még azt se köszönné meg, ha egy sárkány szájából húznám. A nyuggereket rendszeresen kitúrom a helyükről, nehogy már nekem kelljen állnom, aki évente több tízezret rászán az utazásra, miközben ezek ingyen utaznak, a sorközben lévő táskákat mindig felrúgom, aki rugdossa a székem annak lazán hátraszólok, hogy eltöröm a lábát, ha nem hagyja abba.

Hogy a kérdésre is válaszoljak: sehogy. Sehogy nem reagálnék rá, mert eleve nem is mennék oda segíteni neki. Senkinek nem segítek, aki nem szól, magamtól nem megyek oda, sőt, ha nagyon látványosan kéreti magát, annak vissza is szólok, hogy nem kéne a fél házát magával hoznia a buszra, mert az ő dolga a cipekedés.

#71

Mit vársz a magyaroktól?

Ott fordulhatnál fel előttük,akkor sem segítenének.

# 41 Időpont ma 19:08 - Ezen ne lepődj meg. Budapesten ha leszólítanak, többségében vagy kéregetni akarnak, vagy adománygyűjtők, vagy ki akarnak zsebelni, vagy hittérítők, vagy szórólapozók, vagy ismerkedési céllal akarnak "barátkozni" (bár nem ez a leggyakoribb, inkább a többi). Ha valaki siet, nem fog azon gondolkodni, hogy akkor ez most mit akart, csak továbbmegy az első eszébe jutó lekoptató szöveggel.

De én pl. már jártam úgy, hogy valaki segítségkérés címszóval szólított le térképpel a kezében, aztán bele akart vonni valami zűrös ügybe, hát egyből riadót fújtam, elköszöntem és gyors léptekkel mentem tovább. Persze annak hangot adott, hogy én voltam a bunkó...

Azért itt megnéztem volna ezt élőben is,mert általában az ilyen sztoriknál ahány résztvevő,annyiféle nézőpont.

Velem még nem volt ilyen,valahogy mindig nyilvánvalóvá tudtam tenni,hogy csak segíteni akarok.

Mondjuk az más,mikor a másik mégse azt akarná. De nekem az furább,mikor pénzt akarnak adni.

Ha mégis ezt mondaná valaki,akkor csak mosolyogva azt mondanám "Semmi baj,én meg a szép lányokat szeretem".