A mai világban, valóban kevés, ha valaki értelmes, kulturált, jó ember?

Én nem hinném, hogy a lóvén múlna. Ha nem vagy csilliárdos, az nem baj. Ha a ló másik oldalát nézzük, és mondjuk elvárnád egy nőtől, hogy ő tartson el, akkor az gáz. :)

Szerintem inkább a lelki dolgaid között nézelődj, hogy ott mi változott meg benned. Akik nem akarnak veled már találkzni, mit mondanak, miért nem?

szerintem nem a vagyon számít, de egy negyven éves ember (akár férfi, akár nő) tudjon valamit felmutatni, amit elért az élete során, ha úgy tetszik, letett valamit az asztalra. most őszintén, ki szeretne olyan társat, aki nem ért el semmit az életében? nem kell feltétlenül nagy karriert befutnia, magas beosztásba jutnia, hatalmas karriert elérnie, csodákat alkotnia. de legyen egy egzisztenciája, stílusa, személyisége, értékrendje, amik lehetőleg egységet alkotnak, illenek egymáshoz és amiben jól érzi magát, amit fel tud vállalni és mindez, meg ahogyan ezt előadja az ismerkedés során, az legyen vonzó, szimpatikus a másik fél számára.

akár tetszik, akár nem, de ha valaki leélt 40 évet az életéből és nem ért el semmi olyat, amire büszke lehet, nincs semmi eredménye, ami vonzó lehet, az nem jó parti. ha pedig vannak neki ilyen eredményei, értékei, csak nem tudja bemutatni a másiknak, akkor az ugyanolyan, mintha nem lenne, hiszen a másiknak nem jut tudomására.

azzal sincs baj, ha valaki 40 éves korában még mindig kétkezi munkás a ranglétra alján, de ritka, hogy ilyen háttérrel igazán összepasszoljon valakivel, aki ugyanennyi idő alatt jóval magasabbra jutott, esetleg diplomát is szerzett. ezek az emberek általában más körökben mozognak, más az érdeklődésük, mások a szokásaik.

a kereset és az életszínvonal is nehéz kérdés. érdemes legalább nagyjából belőni már az ismerkedés elején, vagy eleve úgy megválasztani, hogy hol és hogyan ismerkedsz, hogy ilyen szempontból lehetőleg ne legyen túl nagy a különbség. elvben persze működhet komoly vagyoni különbségek ellenére is egy kapcsolat, de azért a túl nagy különbség nem egy jó adottság és hosszú távon mindenképpen problémákhoz vezethet (főleg, ha a nő keres jobban, de fordítva sem biztos, hogy minden kapcsolatban elmegy)

nagyon sokan értelmezik úgy, hogy valakinek drága autó/lakás/ház és pénz kell, miközben általában az emberek nem ezek mennyiségét és értékét nézik, hanem azt, hogy mit lehet vele kezdeni. ha az életviteledhez fontos az autó, akkor legyen, ha nem, akkor tudj mit kezdeni a nem létével és ne egy kudarcként éld meg, hogy nincs (bicajjal járok, mert egészségesebbnek tartom, tömegközlekedek, mert mindenre megfelel, olcsóbb és gyorsabb is, mint mindig parkolni), ha van kocsid, de nem drága verda, akkor se szégyenkezz miatta, hanem tudd, hogy miért van olyan verdád, amilyen (ez a típus tetszik, sokkal praktikusabb, nagyobb a csomagtartója, mint egy ferrarinak, stb). és szerintem a legfontosabb, hogy élhető és kulturált legyen attól, hogy nem drága. egy régebbi/olcsóbb kocsit/lakást is lehet karban, tisztán és rendben tartani, nem kell lerobbantnak lennie attól, hogy nem kerül egy vagyonba.

tapasztalataim szerint ebben a korban már az is gyakran probléma, hogy valakinek túlságosan is erős a személyisége, világnézete, véleménye és nem tudja/akarja érvényesülni hagyni a másikét, minden áron meg akarja mondani, hogy mit kell a másiknak gondolnia.

Valahol igaza van a kérdezőnek. Elsősorban a pénz számít a nőknek!

Nekem van elég pénzem. Amíg ezt nem tudják egészen másképp állnak az emberhez. Ha farmerban pólóban akarok felszedni egy nőt kicsi az esélyem. Én is túl vagyok a negyvenen és mackós vagyok.

Ahogy írta a 7-es: "én már oda sem megyek kövérebb emberhez". Az ilyen nők esnek pofára, mikor megtudják ki vagyok. Nem egyszer éltem már meg, hogy az autóm látványára, a pénz szagára megakarják gondolni magukat. Na persze, az ilyenek mehetnek... amerre akarnak!

Nem csak a plázacicák pénzéhesek, minden nő vérszemetkap a pénztől. A legrendesebbek is! Kétszer váltam, mindkettőről azt hittem ő más, mint a többi. Áldom az eszem, hogy volt házassági szerződés!

Akkoriban még hittem a szerelemben, hűséges marha voltam. Manapság a nők csak társaságnak és szexre kellenek!

Kedves Titusztitusz!

Igen, rosszak a tapasztalataim, de ennek ellenére nem tudok nők nélkül élni. Manapság arra játszok, hogy miné kisebbet csalódjak.

Amint említettem, kétszer voltam házas. Több randizás, több kapcsolat után mindkettőnél úgy éreztem, nekik nem a pénz a fontos. Mindkét nejem két kézzel szórta a pénzt, évről évre egyre többet. Eleinte szolidan, majd szinte jogot formálva a teljes vagyonomra. Az első nem dolgozott semmit, a második orvos volt, de fizetéséből csak magára és vállalkozására költött, a közös kasszába nemigen adott bele.

A fagyis próba nevetséges! Az első randikon többnyire mindenki szolid, visszafogott. A partnerek valódi arcát csak lakva lehet megismerni!

Szerintem el sem tudod képzelni, milyen az, mikor egy nő sok pénzt érez, amikor egy nő sokat költ!

Első nejem havonta több százezret szórt el a nagy semmire. Miközben ezt tette a saját ingatlana után nem fizette a rezsit, komoly tartozást halmozott fel. Mai napig nem tudom felfogni, hová ment a pénz! (válásunk óta a negyedik pasit fogyassza, de még mindig le van csúszva anyagilag)

A második legalább kiépített egy magánpraxist, ami működik.

Nem mindegy, hol ismerkedik az ember, milyen körökből?

Volt nekem már mindenféle barátnőm. Az egyszerű eladótól, a cégvezetőig, a szakmunkástól a több diplomásig, de mindegyik vérszemet kapott, mikor megtudta, milyen jól állok anyagilag. A különbség csak annyi, a tanulatlanabb nők úgy hiszek, ez mind az ölembe hullott, az értelmiségiek tisztában vannak vele, sok munkába kerül tartani a színvonalat.