Melyik a jellemzőbb párkeresési cél?

Manapság az első, és minden ember abban bízik, hogy az első akit választunk az első jellemzők alapján ahhoz párosulni fog később a 2-es szempont.

De ez ritkán párosul.

Én azt vettem észre, nagyon sok ember azért keres társat, hogy ne legyen egyedül. Ami nem egyenlő azzal, hogy szerelmes lenne, tisztelné a társát megfelelően. Vajon miért is van ennyi borzalmas párkapcsolat? Ha csak a kérdéseket is megnézzük itt...

Akinek nem inge...

Szerintem az első a jellemzőbb és van akinél az is marad. Nekem inkább a 2. volt mindig.

Most épp ott tartok, hogy ha ránézek egy akármilyen jó nőre, nem érzek semmit szexuálisan. Amióta szakítottunk a barátnőmmel, már több mint 4 hónapja csak rá tudok gondolni. Nagyon hiányzik az ölelése és hogy beszélgessünk. Mindent tudtunk egymásról. Hiányzik a szexualitás is de egyszerűen nem bírok másra gondolni. Csak vele lenne jó. Ez már beteges szerintem. Valahogy ki kéne ebből jönnöm :|

Úgy gondolom, hogy ez még személyenként is változhat akár egyik pillanatról a másikra is:

Adott egy nő és egy férfi, ismerkednek, szépen kezd felépülni a bizalom, egyre többet tudnak meg a felek egymásról, aztán hirtelen a nő ráun az egészre, időközben érzelmileg is ki lett elégítve, és az ösztöneire hallgatva lelép egy még férfi szemmel is irtó jól kinéző pasassal. A hapsi pár hétig totál kihasználja a delikvens leányzónkat, majd ügyes trükkel elhajítja. A lány sír egy darabig, hogy milyen szemetek a férfiak, majd miután kezdi elfelejteni a rossz dolgokat, újból összeismerkedik egy kedves, megértő sráccal, akit ismét lekoptat. :D

No, a nők a föntebbi példa szerint keresnek párt az esetek igen nagy hányadában.

Attól függ, hogy adott élethelyzetben melyikre van szükség.

Volt egy időszakom, mikor a dögös pasik kellettek, aztán a jó szex volt fontos, majd jött az az állapot, hogy lelkileg is egyek legyünk.

Szerintem ennek az egésznek a keveréke egy nagyon jó és tartalmas kapcsolatot ad. Ha valami hiányzik, akkor az nem teljes, hosszútávon nem tesz boldoggá. (szerintem)

Én személy szerint a társamban a szerelmet, a vonzalmat(ami ösztönös: tehát vagy érzem vagy nem), a lelki társat, az eszméletlen jó szeretőt, a jó beszélgetőpartnert, a humort, az intelligenciát, a nekem tetsző külsőt, belsőt kerestem, és mindent meg is találtam egy emberben.

Manapság már sok a megalkuvás (azt hiszik jobb olyannal lenni akit nem szeretnek, mint egyedül lenni, pedig ez nincs így). Illetve sok az érdekkapcsolat. Sok a pénze, vagy jó kapcsolatai vannak az illetőnek, és a másik ezért akar vele lenni, háttérbe szorítva bizonyos igényeket. Ebben az esetben is egy boldogtalan ember van kapcsolatban.

A testi vonzalom ösztönös, bár vannak emberek akiknek némi ismeretségi is kell hozzá