Nektek mi volt a legrondább csalódásotok az internetes ismerkedésben?

10-es: ezeknek a sokszor férfiatlan egyéneknek minden bajuk van a nők külsejével, az is, ha magasak, az is, ha alacsonyak, az is ha formásabbak, husisabbak, ha túl izmosak, ha a szemöldökük nem jó. Ha pasi lennék, nekem pont a különleges testű nők jönnének be (nem a lapos deszkák), főleg a formásabbak és ugyanakkor lenne egy-egy szép vagy jó ízlésű vicces szavam minden nőhöz :)

11-es: annak a generációnak, akiknek nem több a szerelmi életük, mint egy légynek (amelyet röptében is …) sajnos mindegyik ugyanazt a silány, sablonos ismerkedést produkálja, udvarlást egyáltalán nem ismeri. Gyárszalag jellegű az egész hozzáállásuk. Csodálkozunk, hogy megunják egymást pár hónapon belül?

Amúgy a pozitív érzelmi leszívó srácok is durvák. Lusták fizetni egy pszichológust a depressziójuk kezelésére, te pedig mint vidám, friss, erős nő belépsz az életébe, feldobod a hangulatát, kiéli rajtad állati vágyait is :P, majd azt mondja: „Hi-hi, hát én nem ígértem semmit” és/vagy kimegy külföldre dolgozni és hát azután azzal a szöveggel koptat le szépen téged, hogy „Hát, Ő távolsági kapcsolatot? Mit képzelsz te naiv, hogy távolsági kapcsolatot??”-annyi hónap és év belefektetett energia és érzelem után. Figyelni kell a magányos, karrierista, külföldre költözni vágyó, érzelem vámpír srácokkal is, illetve azokkal, akik régóta magányosak, főleg külföldön valami faluban.

Továbbra is állítom, hogy a fizetős ismerkedős weboldalakon a legbunkóbb és leggátlástalanabb férfiak vannak, akkor is, ha külföldön dolgoznak. Nem érdemes velük foglalkozni.

Látom, többen felhozzátok a fotók alapján való csalódást. Őszintén én még ilyet nem tapasztaltam, viszont már volt olyan, hogy randin alig ismertem meg, pl. a rendetlen haja, vagy kicsit ducibb arca miatt a srácot.

Ennek ellenére nekem akkor is 95%-ban a belső, a Karakter, a férfiasság fontos és az, hogy Kölcsönösen mit tudunk kihozni egymásból, nem a fotók. Egy fotóról szinte semmit nem lehet megtudni a másikról. Nem releváns szerintem ez a fotók miatti csalódás. Aki pedig nem szándékszik odafigyelni arra, hogy mit Mond a másik, mik a reakciói, mennyire természetes, karizmatikus, pozitív a jelleme, akkor inkább valljátok be ezt a lustaságot, ne a fotókon hápogjatok állandóan.

Milyen szürke lehet kapcsolatban egy-egy olyan, aki csak a fotók alapján ítélkezik? El tudom képzelni, hogy jó szex helyett, sőt jó beszélgetések, közös hobbik helyett is állandóan a vakuzás megy és ego stílusú Önimádat, idegbeteg fotózkodás. Grrr...

Paradoxon, mert a legjobban fájó csalódásom pont azzal a lánnyal történt itt tavaly, aki a legtöbbet jelentette nekem az elmúlt időszakban. Egy erotikus chatpartnert kereső kérdést írtam ki, és rám írt a lány. Elkezdtünk levelezni erotikus témákban, minden ment a maga útján. Az erotikus leveleket kicsivel később felváltotta a chatelés gmailen, ahol minden nap esténként órákat beszélgettünk (volt, hogy reggelente is rám írt ébredés után, vagy én rá) egymás életéről is. Mondhatni virtuális lelkitársak lettünk. Teltek a napok, hetek, miközben én kinyilvánítottam felé, hogy örülnék, ha egy személyes találkozót megejtenénk, és hogy neki mi a véleménye erről? Természetesen eleinte tétovázott, habozott, mert nagy volt a korkülönbség köztünk, meg 200 km is volt a távolság. Nos megjegyezném, hogy nekem az volt a picit fura, hgy ő sosem kért rólam képet, míg én már az első pár heti levelezés során kértem tőlem, magától nem akart adni. Aztán mégis küldött hetente-kéthetente 1 képet magáról. Nagyon tetszett a lány, és kivételes embernek gondoltam, mert tényleg annyira egy húron pendültünk, rendkívül érdeklődő, nyitott, játékos természetnek ismertem meg, olyan kellemesen pimasznak is, kicsit szeleburdinak, de mégis tartással rendelkezőnek (majdnem 17 volt és még nem volt senkije, mert a komoly kapcslatok híve, tehát még szűz is volt). Szóval komolyan írom, az utóbbi pár évben neten nem találtam olyan lányt, akivel ennyire ment a beszélgetés, minden nap órákon át megunhatatlanul. Aztán valószínűleg én neki csak ilyen nyári unaloműző chatpartner lehettem, mert 1-2 hetente mindig felhoztam, hogy találkozhatnánk. Ő meg mindig kibújt a konkrét válaszadás elől pl. anyummal is meg kell beszélnem, mert mit szólna, hogy egy 9 évvel idősebb férfival találkozom, akit előtte nem is ismertem személyesen, meg mi lenne, ha túl jól sikerülne a találkozó, és aztán el kell válnunk a végén a nagy távolság miatt, vagy mi lenne, ha kínos lenne, mert ő nehezen oldódik fel új ember megismerésekor stb. Aztán nagy ritkán ezek miatt összekaptunk, hogy ő nem is szeretne talizni, elég neki csak a virtuális világ. Mondtam neki nem egyszer. Ekkor 1 napig alig szóltunk egymáshoz, de másnap este már írt, hogy folytassuk, még kért is rá olykor, pedig nagyon büszke természet- írta korábban. Szóval, én mivel magányos voltam, folytattam vele az írogatást. De itt rontottam el, mert meg kellett volna kímélnem magam a csalódástól, amit okozott. Valahogy szóba került aztán, hogy van neki évek óta egy plátói szerelme - a srác már egyetemista volt- akitől nem tud tágítani, hiába szeretne végre elérhető emberbe szerelmes lenni. Még ez sem tántorított el attól, hogy meg akarjam ismerni, de mindhiába. ELjött a nyár vége, és valószínűleg mivel többször rágtam a fülét, hogy jöjjön létre a találka, besokallhatott, és finoman lekoccolt, hogy jön az ősz, jön a suli, sok elfoglaltsága lesz, nem fog tudni naponta írni már. Mivel nem ma jöttem a falvédőről, ezt már elkönyveltem annak, hogy vége, ennyi volt. Nem lesz tali. Így is lett, és elébemenve a dolgoknak, én írtam le neki, hogy ez nekem így nem megy, és sajnálom, de én kiszállok. Állítása szerint mialatt hónapok óta beszéltünk, volt, hogy sírt is, mert nem tudja mi lenne a helyes, becsapni nem akar, mivel szerelmes valakibe, de reményt sem tud adni a távolság, korkülönbség (vagy lehet, hogy nem jöttem be neki, csak nem akart megbántani vele) miatt. Szóval megegyeztünk, hogy mindenképp szólni fogunk egymásnak, ha végleg lelépne a másik. Nem vártam meg, míg ő lép le, hamarabb leléptem. De nem búcsúztam el tőle, belefáradtam. Tiltottan a gmail chaten, hogy ne érezzek kísértést, ha bejelentkezem, hogy ráírjak. Bár lehet, hogy nem sokkal ezután ő is letiltott volna magától.

Unom, hogy valahányszor cselekvésre adom a fejem, és azon vagyok, hogy előrelendítsem a sorsomat, dolgokat, végül mindig a másik köp bele a levesbe, és válik passzívvá. Így megfogadtam- sokat tanulva ebből az esetből-, hogy soha többé nem kezdek bele interneten mélységes beszélgetésekbe, tartalmazva az erotikus szálat is addig, amíg nem találkoztam a lánnyal/nővel, és nem jöttünk össze, nem járunk. Mert így mindig csak egy hatalmas űr fog tátongani az én szívemben, miközben valaki más mindig velem próbálgatja betömni a saját szívében tátongó lyukat. És ez nekem nem hiányzik.

" Aki pedig nem szándékszik odafigyelni arra, hogy mit Mond a másik, mik a reakciói, mennyire természetes, karizmatikus, pozitív a jelleme, akkor inkább valljátok be ezt a lustaságot, ne a fotókon hápogjatok állandóan.

Milyen szürke lehet kapcsolatban egy-egy olyan, aki csak a fotók alapján ítélkezik?"

Nos ha nem lettek volna óriásiak a különbségek a fotó és a valóság közt, nem "hápognék" :P

Nem vagyok egy nagy darab nő, de mind a háromszor olyan srácot fogtam ki, akik nálam vagy 15 kilóval könnyebbek voltak, egy fejjel alacsonyabbak, a válluk keskenyebb, mint az enyém. A rendezetlen fogsorról és a kopaszodásról nem is beszélve. Amikor én magamról őszinte képet teszek fel, a másiktól is max annyi "csalást" tolerálok, hogy kicsit előnyösebb képet készít. Nem pedig egy optikai illúziót.

Bocs, nekem kell a testi vonzalom egy jó kapcsolathoz, én buta, felszínes nő...

24-es: mondjuk ez a ritkább eset, általában pasik vannak teljesen felháborodva a fotókon.

Igen, én is testesebb vagyok, valóban nekem sem jönnek be a vékony srácok. De: ha annak a srácnak én kellek úgy, ahogy vagyok és harmónia, demokrácia is van köztünk, nem csak d.gások, akkor szívesen bevállalom, hogy mellettem jó dolga lesz. A emberek nagy részének külsején 3 (!) hónap alatt lehet változtatni. Az is igaz, hogy milyen lehet az a kapcsolat, amelyben egyik fél fogyassza vagy hízlalja a másikat már az elejétől kezdve :P

Amúgy rengeteg a kocka hasú, magas, testes, kigyúrt fejű, akiről virít a bunkóság. Nah, meg az autója mérete is gyanús - nagy kérdés, hogy mégis mit akar vele kompenzálni, pótolni, ami nem külső méretek és nem is pénz, jobban mondva, kiket akar vele Megvásárolni.

"de a csaj.... nem épp az jött el, akivel beszéltem, konkrétan egy férfi jött el, aki azt állította, hogy ő az, akivel beszéltem és ő valójában nő, csak épp férfi testben van, de amúgy viselkedés és attitűd alapján nő. "

Ezen a sztorin becartam a röhögéstől.

"A kényszerflörtölős üzenetek "szia cica, van gazdád" mikor még azt se tudják, hogy nézek ki"

Képet kellene kitenni magadról, hogy lássanak. Erre nem gondoltál? Alapba gáz dolognak tartom azt, aki úgy akar társat találni, hogy képet sem tesz fel.