Aki 3 kisgyermekkel maradt egyedül, vált el, annak egy új párkapcsolatra a nullával egyenlő az esélye?

Van ennek egy előnyös oldala is a férfi szempontjából.A férfiak általában a babákkal boldogulnak nehezen.A te gyereked olyan korban vannak,hogy még el tudnának fogadni egy új férfit apaként viszont már elég nagyok ahhoz,hogy ne okozzanak "gondot" egy apaságban tapasztalatlan férfinak.

És hát a te igényeidet is számításba kellene venni,hiszen mégis csak a te párod lenne,nem nézheted csak a gyermekeid érdekeit.

Engem a volt férj is aggasztana,sok borsot tud törni a család orra alá ha dühös és csalódott.

Manapság így is elég stresszes egy férfi élete, 3 kiskorú gyerek még plusszban lefárasztja és ugye benne lenne az az érzet is, hogy nem fogadnák el.

Akárhogy is nézzük, egy gyerek az apjához húz jobban teljesen mindegy mit csinált.

Igen, ismerek. Van olyan 3 gyerekes barátnőm, aki pár évvel a válása után férjhez ment. A férjének is vannak gyerekei az előző házasságából, de ők az anyukájukkal élnek, és már a kisebbik is majdnem nagykorú volt akkor.

A pasi nagyon jó fej, jól kijön a gyerekekkel, és szerintem jól kezeli ezt az egész helyzetet. Nem akar apjuk helyett apjuk lenni, de nagyon megtalálta velük a hangot, én azt látom, hogy szeretettel, de azért kellő következetességgel viszonyul hozzájuk, neveli őket, és úgy van tekintélye a szemükben, hogy közben egy laza, jó humorú figura.

(Mondjuk a legkisebbnek ő tényleg olyan, mintha az apja lenne, a kisfiú gyakorlatilag annak is tekinti, mert alig másfél éves volt, amikor az apjuk kisétált az életükből.)

Egy olyan anyukát ismerek még, akinek három gyereke van, ő mondjuk nem, vagy legalábbis még nem válik, de évek óta nagyon megromlott a kapcsolata a férjével, aki egyre durvábban terrorizálja lelkileg, de a nő még mindig "menjek vagy maradjak a gyerekek miatt" él jó ideje. (A legkisebb, egy kisfiú, nagyon apás.)

Neki meg egy ideje van egy olyan pasi az életében, aki régen nagyon szerelmes volt bele, de amikor megismerkedtek, ő már menyasszony volt. (A "van az életében"-t nem úgy értem, hogy viszonyuk lenne, csak úgy, hogy a férfi megkereste kb. egy éve, mikor közös ismerőstől megtudta, hogy kvázi romokban a házasságuk, és elhívta, hogy találkozzanak valahol, aztán egyre többet beszélgettek. Most ott tart a kapcsolatuk, hogy a férfi felajánlotta neki, hogy ha elválik, akkor vállalja a három gyerekkel együtt, és hozzá költözhetnek.

A te helyzetedre visszatérve, ha egy férfinak még nincs saját gyereke, de szeretne, akkor tényleg sokkal valószínűbb, hogy nem egy három gyerekes anyukát választ, főleg, ha a nő már nem, vagy nem biztos, hogy vállalna közös gyereket, gyerekeket, de szerintem arra jó esélyed van, hogy egy olyan elvált apuka szeressen beléd és fogadjon el a három gyerekkel együtt, aki több vér szerinti gyereket már nem tervez, viszont szereti a gyerekeket, és a sajátjai nem vele egy háztartásban élnek.

Tudok olyan esetről is tágabb ismeretségi körben, hogy két gyerekes anyuka egy szintén két gyerekes, fiatalon megözvegyült férfival talált egymásra, és a négy kisgyerek gyakorlatilag testvérként nő fel velük, illetve egy hasonló, csak kevésbé szomorú esetről, ahol nem az anya halála miatt nevelkednek az apjukkal a gyerekek.

Én azt kívánom neked, hogy neked is sikerüljön szerető társra találnod! :-)

#18 Jól mondja.

Ha túl lennék a váláson engem sem zavarna a 3 gyerek. Egyszer bepróbálkoztam egy 3 gyerekes anyukánál, de ő azzal rázott le, hogy ha már papírom van róla, hogy nem vagyok nős, majd szóba áll velem.

# 15: Nézd, minden párkapcsolatban vannak olyan dolgok, amiket tolerálni kell, amihez alkalmazkodni kell. Minden kapcsolatban vannak megoldandó helyzetek, problémák. Az, hogy az egyik félnek gyermeke(i) van(nak), az egy ilyen helyzet a számtalan előforduló közül. Mert lehetnek a másiknak nehezen kezelhető szülei, rokonai, munkahelye, lakáskörülményei, életkörülményei, a legkülönfélébb problémái. Mindenkinek megvan a maga keresztje!

Az érett, kapcsolatra alkalmas emberek ezeket a helyzeteket tudják kezelni, akik meg maguk is gyerekek, azok csak a kifogásokat látják benne. Az teljesen rendben van, hogy nem akarod más gyerekét nevelni, de tapasztalatból mondom, hogy attól, hogy valaki összejön egy gyermekes partnerrel, nem is kell! Az ilyen helyzeteket simán lehet kezelni, ha valaki akarja. Ha megoldást keres és nem kifogást.

Az itteni válaszadók elég jelentős része azonban még önmagáért sem képes felelősséget vállalni, így teljesen természetes, hogy egy olyan élethelyzet, mint az, hogy a nőnek gyermeke(i) van(nak) számukra teljesen felfoghatatlan kihívás, el sem tudják képzelni, hogy bizony vannak olyan férfiak, akiknek egy ilyen élethelyzet egyáltalán nem jelent problémát, gond nélkül meg tudják oldani.

Ez olyan, mintha egy éppen a szorzótáblát tanuló kisiskolás elő odatennél egy másodfokú egyenletet. Persze, hogy azt mondja rá, hogy ez megoldhatatlan. Neki az is. De ez nem azt jelenti, hogy az egyenlet megoldhatatlan, hanem azt, hogy az adott válaszadók nincsenek azon a szinten, hogy képesek legyenek megoldani.

A kérdezőnek üzentem a válaszommal, hogy ne kisiskolások véleményére adjon a másodfokú egyenlettel kapcsolatban, mert ezek a válaszok torzítanak. Itt nagyon olyan kevés olyan ember van, aki a párkapcsolati életnek olyan szintjén van, hogy egy ilyen helyzetet éretten tudna kezelni, hiszen a többség számára még egy alapszintű randizgató kapcsolat kialakítása is problémát okoz. Még csak együtt sem éltek senkivel, egy nővel sem, nehogy egy gyermekes nővel. Pedig a helyzet megoldható és könnyen kezelhető (tapasztalat), ha a felek rendelkeznek az ehhez szükséges kompetenciákkal.