Így működik manapság a társkeresés?

Ha ragaszkodsz a véleményedhez, minek teszel fel kérdést? Önigazolás, vagy csak várod, hogy lepoztozgathasd azokat, akik másképp gondolják? :-)

Mondok neked valamit. Én már a 30-as éveimet taposom, nem vagyok még öreg, de nem is vagyok már mai csirke.

Tudod, mit látok én? Kinevelődött egy olyan generáció, akik a számítógép és internet mellett nőttek fel, akiknek a szülei jó részt a munkára fogják, miért nem foglalkoznak a gyerekükkel (egyébként ismertem és ismerek olyan szülőket, akik kiválóan tudják tartani a munka és magánélet egyensúlyát). Ezeknek a fiataloknak tengernyi lehetősége van különféle szakirodalmakhoz hozzáférni, mégis sokuknak problémát okoz az önismeret, az emberismeret és a kommunikáció másokkal. Hihetetlen, mennyi olyan kérdést olvasok itt, ami nekem evidens, de egy évtizeddel fiatalabbnak már nem, én ebben látom a problémát. Ott van az emberek orra előtt egy rakás dolog, amit a javunkra fordíthatunk, sokan mégsem arra használják, hanem beletemetkeznek elzárva a saját kis burkukba, és ez gátja az ismerkedésnek is.

Tisztelet a kivételnek, mielőtt még olyanok is magukra vennék, akik nem ebbe a kategóriába tartoznak.

Sokszor nem is a külső számít a nőknek.

Azt nézik hogy mennyire vagy népszerű, mennyire vagy menő, rosszfiús.

Azoknak a nőknek is ezek a csávók kellenek akik amúgy visszahúzódóak mert úgy érzik hogy "húú de jó. én ennek kellek! pont én!"

Plusz pont ha a csávó gazdag és viszi a lányt wellnessbe, furikázza a kocsijával, vesz ezt-azt

Ha jófiú típus vagy, nincs sok barátod, nem vagy a társaság középpontja akkor mind1 mit csinálsz, lehetsz jól öltözött, tanult, szorgalmas... nem számít mert 10ből 7 lány helyből elutasít, a maradék 3 meg úgy van vele hogy ha nincs ló akkor jó a szamár is, persze még kicsit se néznek ki jól ezek.

Sok csalódás után, hamár az alfák vagy a rossz arcú parasztok kiélték magukat rajtuk, a nőnek 30 felé két folytatási lehetősége van.

1: Megtartja a faszit, vagyis megpróbálja, hiszen nagy a kereslet a fickó iránt, ráadásul 30 felé közeledve a tini punci sokkal vonzóbb.

2: Keres egyett a hoppon maradt férfiak kőzűl. Mint egy vész megoldás. Azt hazudja szereti, és csak vele akar lenne. Persze ez nem igaz. Házasság után ezért is lessz egy dagadt boldogtalan agresszív házisárkány később. Amely házasságnak vagy válás, vagy a férfi korai halálozása lesz a vége.

Van harmadik verzió is, bár ez ritka. A nő egyedűl marad, ekkor a férfiakat vádolja hogy válogatosak, tutyi mutyik, és csak a modell csajok kellenek nekik.

Szóval kész téboly a nő agya:)

Én 20 éves vagyok, párom 24, én vagyok az első barátnője, előttem csúnyán elbántak vele a nők és szexuálisan meg is alázták, ami miatt nagyon sok félelme volt, hogy leég előttem. Rengeteg időbe telt, míg elkezdett bízni bennem, megnyílt előttem és sok türelem, odaadás, gondoskodás kellett, míg az összes gátlás feloldódott benne és megtanítottam neki hogy lehet élvezni az intimitást, a lelkizést (előttem soha senkivel nem beszélt arról, hogy milyen terhek nyomják a szívét, még a szüleinek, haverjainak sem). Emiatt hihetetlenül hálás nekem és megbecsül, ami fantasztikus érzés számomra és nekem ez az egész még izgalmas és tanulságos is volt, hogy hogyan bontottam le fokozatosan a falakat, amit maga köré épített, ennek a folyamatnak az átélését semmire nem cserélném. Szerintem pont emiatt szerettünk egymásba.

Szerintem sok ilyen férfi szaladgálhat a nagyvilágban, akik nap mint nap küzdenek mindenféle gátlással, és ezeket a szorongásokat a nőkkel való viszony még jobban tetézi és elég mély gödörbe lehet süllyedni, ahogy az előző hasonlatommal éljek, vastag falakat lehet építeni és az ember szépen lassan belülről emésztődik meg. Pont emiatt örülök, hogy nőnek születtem. Ha bennem nő a feszültség ott van kéznél édesanyám, barátnőim, akik pontosan tudják, hogyan vigasztaljanak, hogyan oszlassák el bennem a szorongásokat akár már egy jóízű beszélgetéssel (már egy őszinte eszmecsere is nagyon sokat tud segíteni). De a férfi ismerőseimen látom, hogy ők magukba fojtják a dolgokat és szépen lassan gyűlik bennük a belső vihar, amit nem adnak ki.

Igazából nem sokat tudok hozzáfűzni a dolgokhoz, csak hogy ne adjátok fel a párkeresést és mindig figyeljetek arra, hogy soha ne menjetek elég mélyre abba a bizonyos "belső gödörbe".

Én valamilyen szinten egyet érték ezzel az állitással, de azért az már elég dogmatikus számomra, hogy van egy fix 30% és egy fix 70%, mert van egyfajta szórás, nem biztos, hogy nekem mindenki tetszene a felső 30-ból és mindenkit elutasítanék az alsó 70-ből. Az viszont helyénvaló, amit feljebb kifejtettem hogy sokkal több férfi szorong a női elvárások és elutasítások, kudarcok, pofáraesések miatt, mint fordítva és sajnos van ennek a feszültségnek már egy olyan szintje, hogy már rányomja a bélyegét a férfiak mindennapjára, általános közérzetüket rontja.

"Pont emiatt örülök, hogy nőnek születtem. Ha bennem nő a feszültség ott van kéznél édesanyám" - Szerencsés vagy, az én anyukámmal ez elképzelhetetlen, mi a tesómmal fiú-lány tesók vagyunk, mégis öcsém az a családból, akivel így meg tudjuk beszélni a dolgokat.

Szerintem ez nem múlik azon, hogy nőnek születtél. Tény, a férfiak másképp kezelik a konfliktusokat, problémákat, de szerintem ez sokkal inkább azon múlik, hogyan szocializálódik valaki, már gyerekként, mit lát, mit tanul, mennyire van magára hagyva, nem csak a család lehet mankó, de ha senki nincs, akkor lehetnek problémák.