Csak nekem tűnik fel, hogy a nők sokkal, de sokkal többször hárítják át másra a sikertelenségük okát?

Egy férfi általában rendelkezik annyi önkritikával, hogy bevallja "há én elég szétcsapott arcú vagyok" vagy valami ilyesmit, a lényeg, hogy beismeri a benne lévő hibát (jobb esetben pedig változtatni is próbál rajta), nem csak külsőit, hanem a viselkedésbeli hibáit. Ezzel szemben a nők sokkal gyakrabban mondják azt, hogy "velem minden oké, másokkal van a gond", ebben a mentalitásban pedig megerősítik őket azok, akik még meg is veregetik a vállukat, hogy ez így igaz. Ha valami nem jön össze társkeresési szempontból, akkor azt vonják le az egészből, hogy ez nem az ő hibájukból adódóan történt így, ergo nem kell megváltozni, de még csak magukba nézni sem Természetesen nem törvényszerű, hogy egy nő mindig hárítani fog, de az évek során valahogy azt tapasztaltam, hogy egy nő sokkal nehezebben vihető rá arra, hogy beismerje a saját hibáit, valahogy mindig addig kombinálnak, hogy a végén ne ők legyenek (elsősorban) a hibásak.

Ha esetleg valaki meg szeretne gyanúsítani azzal, hogy nőgyűlölő lennék, azoknak írhatok hasonlóan elterjedt negatív jellemzőket a férfiakról is az egyenlőség kedvéért.