Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nem vagyok jó ember. Így sose találhatom meg "az igazit"?
A helyzet az, hogy már nem igazán hiszem, hogy jó ember lennék. Akik alig ismernek, barátok, haverok, ők mind kedvesnek és jószívűnek gondolnak, de ha valakihez annyira közel kerülök, hogy teljesen megismer, akkor rengeteg hibám előjön.. És nem azok az "aranyos" hibák. Eddig 3 pasival fordult komolyabbra a helyzet, mindhárman kihajítottak amint igazán közel kerültünk egymáshoz (ez mindháromszor nagyjából a 2. év környékén jött el).
Nem az a helyzet, hogy a "jófiúkat" a barát-zónába teszem, én épp hogy fordítva vagyok bekötve, a menő, népszerű "alfahímeket" teszem a barátzónába; velük jó bulizni, hülyéskedni, de kapcsolatot nem akarnék tőlük. Mindhárom fiú akikhez szerelmi viszony fűzött, komoly, intelligens, visszahúzódó, romantikus lelkek voltak, az elején rengeteget törődtek velem (én is velük!), boldogok voltunk egymás jelenlétében, minden tök jó volt, majd egyszercsak elkezdtek megunni, egyikük se akart már velem időt tölteni, végül az első otthagyott egy másik lányért, a másodikkal én mondtam ki a szakítást miután hónapokig rám se bagózott, a harmadik pedig kidobott, mert azt mondta nem bírja már velem, de megcsalni se akar...
Egyszerűen "elrontom" a romantikus, kedves fiúkat. Nem tudom, mi a baj velem konkrétan, de valami van. Sokszor baráti kapcsolatban is ez a helyzet, egyszercsak otthagynak. Könnyen haverkodok, de egyszerűen senki nem tud IGAZÁN kötődni hozzám. Valami nagy gond lehet velem...
Mit tehetnék? Lehet így boldog kapcsolatom valaha?
21/L
válasza:De történt valami ? Kiderült valami számukra ?
Elmondtál valamit magadról vagy mi változott ?
Gondolom nem egyik pillanatról a másikra történtek a szakítások a semmiből.
válasza: válasza:Az alapján, amit írtál, nem látom, hogy miért ne lennél jó ember, mindenesetre úgy vélem, hogy nem benned van a hiba. Két ember nem feltétlenül illik össze, még akkor sem, ha hosszú ideig vannak együtt.
A kérdésedre válaszolva, így is lehet boldog kapcsolatod, ennek semmilyen akadályát sem látom az alapján, amit leírtál. Amit pedig tenned érdemes az az, hogy ha feldolgoztad a korábbi kapcsolataid tapasztalatait, hogy nyitott szívvel élsz tovább, hiszen lehet, hogy a következő kapcsolatod az igazival lesz, a megtalálása csupán idő kérdése.
#2
Épp ez az, hogy nem. Fogalmam sincs, hogy mi változott - egyik esetnél se tudom. Főleg a harmadik, ott tényleg órák teltek csak el a "szerelmes vagyok" és a "nem vagyok már szerelmes" között, ötletem sincs, mi történt.
#3
Ritkán előjött ilyesmi, de alapból nem jellemző rám, szerintem. Inkább hajlamos vagyok hátralépni, és azt nézni, hogy a másiknak mi a jó. De valóban, néha tudok önző lenni.
válasza:Ugyanilyen vagyok, kedves kérdező :)
De én magam is úgy érzem, hogy nehezen tudok kötődni emberekhez, egy darab barátom sincs, akivel állandóan tartanám a kapcsolatot. Jó szándékú, őszinte és egyenes embernek tartom magam és mégsem találok hozzám illő barátokat. Nem szeretem megjátszani magam és akin ezt érzem, azokkal kerülöm is a kapcsolatot.
A páromat úgy tűnik megtaláltam, de ő szöges ellentétem ilyen társasági dolgokban. Nagyon jó ember, ragaszkodó, nagy és régi baráti körrel, nyitott és barátságos mindenkivel, közvetlen. Engem nagyon sok rossz tapasztalat ért, mikor csalódnom kellett emberekben, ezért valahogy szkeptikusan állok a dologhoz, de úgy érzem megadom a lehetőséget mindenkinek. A párom szerint túl magasra állítottam a lécet, túl sok kritériumnak kell megfelelnie valakinek ahhoz, hogy én barátkozni akarjak vele. Talán igaz, de azért nem annyira radikális elvárásaim vannak.
Első pasim rámunt és még ezer barátom, de ennek a nagyobb részét nem is bánom. De azért hiányzik egy barátnő, csak hiába keresem.
22L
válasza: válasza:Persze, tudom, hogy nem csak a végletek léteznek, azt a részt inkább azért írtam, hogy ne támadjanak nekem, nem megyek sokra ha az összes válasz csak annyi, hogy "talán nem a bunkókra kéne buknod" :D
Én élnék, de nem túl vidám dolog, ha folyton pofára ejtenek. :/ Egyébként igen, hosszútávra tervezek, a magam részéről sose láttam értelmét az ilyen "hát valameddig együtt vagyunk azt majd csak lesz valami" típusú kapcsolatoknak. Lehet flúgos vagyok emiatt, de ha valakibe beleszeretek, akkor az nálam annyit tesz, hogy az illetővel képzelem el a jövőm. Erről természetesen az illető is tud az elejétől kezdve, tisztázva van, nem érte egyiküket se meglepetésként, szóval nem ez a gond, a harmadik fiú teljesen magától hozta szóba párszor, hogy "majd egyszer" ha lesz esküvő akkor hogy legyen :D Szóval én tényleg azt hittem, hogy minden érdekünk és jövőképünk közös. Nem mennék bele olyan kapcsolatba, ahol már előre tudom, hogy csak átmeneti szórakozás vagyok. Tudom, ez másnak lehet hogy marhaságnak tűnik :D Én viszont ilyen vagyok :) Nem kell megérteni :D
válasza:Én megértelek. Nálam is ugyanez a szempont és én is nyílt lapokkal játszottam mindig, nálunk is a párom kezdte tervezni a jövőt, gyerekeket mégis ő unt rám.
Szerintem nem vagy rossz ember. Csak nehéz olyat találni, aki hozzád illik, az érett gondolkodás manapság kevésbé divat. Inkább az a menő, hogy minél több újat kipróbálj, ha megunod dobd el, van másik stb.
Légy türelmes, szerintem meg fogod találni a párod, csak ne add lejjebb csak azért, hogy legyen, mert még emiatt szalasztod el az Igazit.
Bár a páromon kívül én se ismerek senkit, akivel szívesen összekötném az életem, úgyhogy lehet enyém az utolsó igazi férfi, igyekszem vigyázni rá és szeretni nagyon :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!