Manapság már nehéz a valóban értékes emberekre rátalálni ebben a -külsô és -pénzközpontú világban?

Úgy veszem észre, ma már nem számít, ha valakinek értékei vannak, nincs rá nagy igény, ezért az emberek is inkább csak a külsejükkel és a pénztárcájukkal vannak elfoglalva. Persze itt jön képbe a párkeresés. Igazából csak a saját korosztályomról tudok nyilatkozni, a fiatalokról, lehet, hogy aki már kissé érettebb (30-tól felfele) annak mérvadóak az igazi értékek.

Gondolok itt arra, hogy ma már mit sem érsz azzal, ha van egy jól felépített világképed, érzelmi világod, mit sem ér ha mindig találsz valamit, amivel elfoglalod magad, ha rajzolsz, festesz, gitározol, zongorázol, szobrászkodsz, ha alkotsz... Mit sem ér ha nyitott vagy, ha minél többet szeretnél megismerni a világból, ha sokmindenhez értesz, ha sportolsz, ha segíteni akarsz másokon, ha a jó embereknek jót akarsz, a rosszaknak meg rosszat, ha az igazságtalanságot ki nem állhatod. Mit sem ér, ha igazi ember vagy, hibákkal ugyan, mint mindenki más, de ember vagy a talpadon, te is követsz el igyan hibákat, de mindent helyre akarsz hozni, szeretni akarsz, de már lassan nincs kit.

Manapság már nem divat szeretni, szerelmesnek lenni, manapság nyálas "köcsögségnek" tartja ezt mindenki. Manapság az a mérvadó, az az "érték", ha minél több emberrel fekszel össze, ha gazdag vagy, ha menô vagy, és még sorolhatnám. Persze én is szeretnék gazdag lenni, meg gondolom Te is, de úgy gondolom nem ezektôl a dolgoktól lesz értékes valaki, a király és a paraszt is ugyanabba a dobozba lesz eltéve a játszma végén.

Az egykor valóban értékes emberek meg lezüllenek, és vagy begolyóznak, szellemileg becsavarodnak, lelkileg megsérülnek, vagy alkalmazkodnak, és ugyanolyan felszínessé válnak, mint a többi ember.

Nem csak a nôk, nem csak a férfiak. Mindkét nem jelentôs nagy része.

Igazából rengeteget gondolkodtam, hogy én vagyok-e a fäsz (már bocsánat), és nekem kellene változtatni a felfogásomon, nem pedig a társadalomnak, de nem tudok dûlôre jutni.

Én felvállalom magamat, és azt amit gondolok magamról. Én igenis értékes embernek tartom magam, hibákkal, érzelmekkel, eredeti gondolatokkal. Abban is biztos vagyok, hogy rengeteg hozzám hasonló ember van. Nem vagyok zseni, nem 160 az iq-m, nem vagyok különleges, se megváltó. Csak egy egyszerû srác.

Nem találtam még olyan lányt, aki így ahogy vagyok szeretne, és én is viszont. Alig találkoztam egyáltalán olyan emberrel, akinek ezek az értékek fontosak lennének.

Mielôtt valaki belém kötne, nem vagyok se "ocsmány", se alacsony, se kisebbségi komplexusos, irigy szarjankó. Csak kicsit máshogy látom a dolgokat.

Nagyon torz a világképem? Túlspilázom a dolgot, nem ez a felfogás a helyes? Ti hogy látjátok? Csupán érdekel a véleményetek.

18f