Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Lányok megértőek lennétek, elfogadnátok így?
Egy olyan ember vagyok, aki inkább egyedül van, mint egy megalkudott párkapcsolatban. Nem tudok megalkudni, aki iránt nem érzek vonzalmat vagy nem tetszik annyira nem tudnék vele összejönni, de még lefeküdni se, lett volna több ilyen lehetőségem, de nem éltem vele.
Mostanában a napjaim nem telnek izgalmasan, mert nem szeretek esténként bulizni, felesleges pénzkidobásnak tartom, jobban szeretek kirándulni, várost járni, utazni, étterembe beülni. Nem szeretek egész nap itthon ülni, de mivel egy komoly barátom van aki nem nagyon ér rá mostanság, a többi barátom esténként kocsmázni vagy koncertekre járni szokott amit nem szeretek, ezért vagyok sokat itthon. Néha néha azért elmegyek magamba kirándulni, de fele annyira nem jó mintha valakivel elmennék, akit kedvelek, ezért a napjaim a munka mellett csak így telnek, itthon általában netezek, játszok, főzök és önfejlesztő könyveket olvasok, keleti filozófiákat olvasgatok mostanság, amik sokat segítettek rajtam, de leginkább ezt a legjobb barátomnak köszönhetem, mert megmutatta nekem a helyes utat.
Társkeresésben mostanában nem vagyok valami sikeres, mivel nem nagyon járok el, ezért szemezni próbálgatok munkába menet meg vissza és társkeresőzők. Beszélgettem egy pár lánnyal, de több ok miatt még randi se sikerült, ezt hosszú lenne itt kifejteni a miértjét, de az egyik oka az, hogy kevés lányt találok vonzónak, van mikor több napig nem írok rá senkire, mert ha valaki nem vonz, akkor később se lesz jobb. Kaptam ismerősöktől kioktatásokat és szóvá tették azt, hogy mennyire válogatós vagyok mikor nincsenek olyan nagy igényeim csak annyi, hogy szeressek vele lenni, jókat beszélgessünk és tetsszen gondolom ez nem olyan hú de nagy elvárás, mert a boldogság a tét nem az, hogy mindenféle képpen legyen valakim.
Nos az az igazság, hogy barátnőm se volt eddig, pedig már huszas évem közepénél járok, mivel ez az egyik ok a másik, hogy későn értem tiniként nem érdekeltek annyira a lányok és nem kaptam valami jó neveltetést eleve apa nélkül nőttem fel, anyukám nem megfelelő módszerekkel nevelt fel. Tanulási gondjaim is voltak nagy nehezen tudtam leérettségizni. Állítólag oxigén problémával születtem és emiatt vannak szövegértelmezési problémáim van, hogy egy pár bekezdést többször el kell olvasnom, hogy megértsem és lehet emiatt tudok nehezebben beilleszkedni is.
Szerelmes párkapcsolatot tudnék magam mellé elképzelni, sokszor szeretnék vele lenni, hozzábújni, őszintén beszélgetni, szeretném ha könnyen megbíznánk egymásban és szexuálisan is összecsiszolódjunk, nagyon értékelném a romantikát, de nem kell túl giccsesnek lennie.
Ismerkedés elején kissé nehezen tudok feloldodni, mert idő kell, hogy megismerjem ezért szeretném, ha valaki türelmes lenne velem. Mennyire tolerálnátok engem, volt vagy van hasonló párotok mint én?
válasza: válasza:Kérdező, szerintem ezzel általában semmi gond nincs, az a kérdés, hogy aki neked végül megtetszik és elkezdenél neki udvarolni, mit gondol rólad.
Tegyül fel, hogy elméletben egy olyan lány, aki az én személyiségjegyeimmel rendelkezik, megtetszik neked, és ráírsz, elkezdtek beszélgetni, rájössz, hogy egy intelligens, kedves, nyitott lányról van szó. Még inkább beleéled magad a dologba, majd... Majd rájössz, hogy ez a lány pörgős, szeret társaságba járni, koncertezni, kocsmában a barátaival egy jó sör mellett átbeszélgetni az éjszakát, bár társ a kirándulásokban is és a csendes elmélkedésekben, azért mégis, a társasági igényei nagyobbak annál, amiben te jól érzed magad, viszont ő alapvetően veled szeretné ezeket a társas igényeit kielégíteni, mert úgy gondolja, a legjobb dolgokat meg kell osztani a párunkkal.
Tegyük fel, hogy ennek a lánynak a te életmódoddal nem lenne gondja, csak ő pörgősebb, társaságibb annál, minthogy ebben jól tudná magát érezni.
Mondd, te ezt tudnád tolerálni? Nyilván nem teljes egészében átvenni az ő életmódját, de a mostanihoz képest 3x annyit (legyél szíves nem a 0-val szorozni) eljárni társaságba, kocsmába, koncertre, amellett, hogy gyakran mennétek kirándulni, várost nézni, hasonlók?
Mert nem (csak) az a kérdés itt szerintem, hogy egy lány mennyire tudna hozzád alkalmazkodni, hanem hogy te magad mennyire vagy hajlandó tenni azért, hogy másképp legyen, ha esetleg úgy hozza a szükség?
Mert engem önmagában nem zavarnának ezek a dolgok, az zavarna, ha nem lennél hajlandó részt venni olyasmiben, ami nekem fontos és örömet okoz.
Az nem érdekelne, hogy nem volt komolyabb kapcsolatod, az sem zavarna, hogy nincs sok barátod, van nekem épp elég, az érdekelne, hogy mennyit vagy hajlandó kilépni a komfortzónádból a kedvemért (nyilván nem a teljes önfeladásra gondolok, természetesen a magam igényeinek megszabásakor a te alaptermészeted is figyelembe venném, de egy arany középutat csak találni kellene).
válasza: válasza:Én nem értem, mi a problémád.
Kifejtem.
Azt kérdezed: Lányok, elfogadnátok így?, de ember, mi veled a probléma?
Az, hogy nem szólítasz le minden csajt, aki szembejön, akkor is, ha nem akarsz semmit? Elárulom, akitől nem akar semmit, azt általában mást se szokta leszólítani.
Vagy hogy többször olvasol el egy bekezdést, mert nem érted elsőre? A beírt szöveged alapján egyáltalán nem látszik, hogy ilyen problémád lenne...
És egy csomó embernek kell idő az oldódáshoz, csak az nem mindegy, hogy mennyi. Nem írsz hónapokról az első találkozás előtt, szóval ezzel se ütsz el a nagy átlagtól.
Bocs, de szerintem nincs benned semmi extrém, amit különösebben tolerálni kéne bármilyen tulajdonságodat. Lehet ez most mellbevágó lesz, de a leírtak alapján nem vagy különleges.
#4 Nem vagyok különleges senki sem különleges, csak néha túlaggódom a dolgokat és csak kíváncsi vagyok, hogy ezzel az életmóddal nincs e különösebb probléma.
#2 Tudnám tolerálni igen, ha ő is tolerálná azt, hogy nincs társaságom. Persze elmennék vele, megmondom őszintén, hogyha lenne mellettem valaki, akkor jobban érezném magam ilyen helyeken, mert érezném a közelségét tapintását, csak haverokkal nem szeretek ilyen helyekre elmenni. Nagyon szívesen elmennék veled mindenhova, ha egy pár lennénk. :)
válasza:En is igy vagyok vele. Aki elsore nem szimpatikus, kesobb sem lesz az. A fiuknak emiatt szerintem megvan a velemenyuk rolam... de nem tehetek rola, en ilyen vagyok. Szerintem ezen neked sem kell valtoztatnod.
En igy eltudnalak fogadni, bar talan egyszer egy felevben elrangatnalak bulizni. :D
Azert becsulendo, hogy vannak meg ilyen normalis ferfiak, akiket az allando ivason kivul mas is lekot es igy velekedik a kapcsolatokrol.
18/L
válasza:az a baj a csendes, passzív arcokkal, hogy inkább elméleti elképzeléseik vannak arról, hogyan működik egy kapcsolat. Én is ilyen vagyok, és igyekszem változtatni rajta, és lassan a véleményem is megváltozik.
"Mostanában a napjaim nem telnek izgalmasan, mert nem szeretek esténként bulizni," - egyáltalán nem kell, hogy a buli legyen az izgalom. Jó szex, új városrászeket felfedezni, vidámpark, bármi új hely vagy csendes helyre beülni beszélgetni is tökjó. azzal, aki izgalmas, még postára menni is különleges.
"olyan ember vagyok, aki inkább egyedül van, mint egy megalkudott párkapcsolatban. " - főleg tapasztalat nélkül, ne siess ítélkezni mások kapcsolata felett. lehet, hogy 5 évig lelkesedtek egymásért, most már nem, és hirtelen nem tudják, mi van. egyáltalán nem biztos, hogy sok ember "nincs jobb" alapon kezd kapcsolatot.
sokat írsz arról, hogy miért vagy olyan, amilyen, és mit vársz el mástól. nem az a benyomásom, hogy valakire érdek (ahol pl. cél lehet a szerelem, vagy "összecsiszolódás") nélkül, szóval csak úgy, oda tudnál figyelni. szerintem kezdd ezzel, ha bármilyen tartalmas kapcsolatot is akarsz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!