Szerintetek sokat elárul egy nőről a szakma választása? Elárulja, hogy mire számít egy párkapcsolatban is?

Hát tudod... aki szerint egy nő azért lesz ápolónő, mert majd úgyis egy férfi eltartja, az majd amikor a kórházban összecsinálja magát, akkor ügyvéd után kiabáljon, ne a nővér után!

Az a helyzet, hogy teljesen fel vagyok háborodva.

Egy ápolónő, egy bölcsész és egy antropológus is szeretheti a munkáját, és nem azért választja, hogy majd a pasi eltartja. Nem beszélve arról, hogy ha ambiciózus, akkor van továbblépési lehetősége. Pl. egy ápolónő nem egy kórházban dolgozik, hanem egy magánklinikán, vagy éppen egyénileg kijár rászoruló emberekhez házhoz.

Szerintem a foglalkozás ennyit nem nyom a latban. Sokkal inkább az, ha valaki lusta elmenni egyáltalán dolgozni, mert büdös neki a munka.

Ha pl. szerelmes leszel egy emberbe és megtudod, hogy 90ezerért dolgozik, akkor kidobnád? Vagy össze se jönnél vele? Akkor se, ha látod, hogy vannak ambíciói? Na ne...

Srácok, tegye fel a kezét, aki szívesen cserélne velem, és havi 80-90-ért pucolná idegen emberek székletét!

Amíg én vagyok itt az egyetlen, aki ezt hivatástudattal csinálja, mert ugye a másért nem lehet, a közalkalmazotti bértábla annyira nem kecsegtető, addig ez arra nézve szomorú, aki lepontoz, meg pénzéhes libának titulál privátban.

De honnan veszitek, hogy a pasim tart el? Egyedül élek. A barátomat néha meghívom ebédelni. A kolléganőm munka után takarít, mert a férje alól kiment a munkahely.

Ez tényleg elszomorító, hogy egy igazán szép munkának, illetve azt végzőknek azért nincs becsülete, mert az állam módszeresen teszi tönkre, miközben a fejekbe azt sulykolja, hogy értéke csak a pénznek van.

Magyarul az a tisztességes ember, aki 28 évesen a harmadik büfé-ruhatáros szakba fog bele, addig anyuék tartják el, vagy sok pénzért csinál valami nem túl korrekt dolgot, például használhatatlan dolgokat ad el hiszékeny embereknek, és az a pénzéhes szajha, aki tisztességesen végez, egyáltalán nem könnyű, ámde alulfizetett munkát.

Szép új világot építettünk fel nektek srácok, meg is érdemlünk titeket.

Azért tanultam informatikát, mert kicsi koromtól érdekel, de nőként piszkosul meg kellett harcolni, hogy komolyan vegyenek, szóval az állítólagos álomfizetés nem volt garantált soha.

Nem tudom, te mit szűrnél le a szakmaválasztásomból, de szerintem butaság és szűklátókörűség ítélkezni.

Mellesleg szomorú, hogy a társadalomban nagyon fontos szakmák nincsenek megbecsülve, és nincs mindenkinek lehetősége/ideje plusz pénzért még gürizni mellette. Nem kap mindenki hálapénzt (van, akinek egyszerűen meg nincs pofája elfogadni). Tipikusan ilyen szakmák, ápolók, pedagógusok egy része, orvosok egy része. Rájuk mind szükség van.

Ugyancsak szükség van gyárakban dolgozókra, de ők is láthatatlanok (és a fizetésük is alacsony), viszont nélkülük bajban lenne a termelés.

Az is szomorú, hogy a nőknek még mindig harcolni kell, ha neadjisten olyan szakmát választanak, ahol több a férfi, hogy egyáltalán lehetőséget kapjanak (vannak szerencsések, de nem mindenki az).

Mindenki szeretne jobbat, biztos megélhetést.

Igen, van, akinek nincsenek ambíciói, és a sorsra bízza magát, esetleg nyavalyog. De van, aki továbblép, másodállást vállal, nem keseredik meg, ha munkanélküli lesz, hanem megy tovább.

Közben meg vannak, akik úgy markolnak fel nagy pénzeket, hogy alig tesznek érte valamit...