Van itt olyan, aki mindig is félt a párkapcsolatoktól így azt hitte sosem találja meg a nagy Ő-t, de aztán mégis összejött neki?

Tartottam a parkapcsolatoktol, de sok csalodas es egy beteges, eroszakos (a vegen mar se veled-se nelkuled) kapcsolat utan, ami majdnemhogy teljesen tonkretett, a hatam kozepere sem kivantam a dolgot. Berendezkedtem az egyedulletre, ugy voltam vele, hogy egyedul elem le az eletem, alkalmatlan vagyok parkapcsolatra (eleg nagy szabadsagvagyam van, nem kenyerem a folyamatosan egymas s-ggeben logas, es mivel altalaban feltekeny, birtoklo tipusu emberekkel hozott ossze az elet, szentul meg voltam gyozodve rola, hogy minden az en hibam, es hogy nem kellene onallosagra torekednem.. stb. voltak bajok, na :)). Igazabol egy depresszivebb idoszak utan mar jol elvoltam, nem is ismerkedtem, lefoglaltam magam a munkammal, barataimmal, hobbikkal, dolgoztam magamon, az onbecsulesemen (elotte nem volt belole sok, sot..).

Par evig elvoltam ebben az allapotban, azt hittem, mar igy is marad, aztan teljesen veletlenul megismertem valakit, aki hasonlo tipus, mint en, es aki mellett nem baj, hogy onmagam vagyok. Persze az sem utolso, hogy azota fejlodtem annyit, hogy mar nem hiszem magam senkihazi labtorlonek, igy nem is hagynam magam ugy kezelni :) Nem indult semmi komolynak, nagyon bennem volt a 'nekem nem valo kapcsolat, csak rossz vege lesz' erzes, nem vettem komolyan, nem gorcsoltem ra, aztan valahogy megis kialakult, egyutt is elunk, es borzaszto jol kijovunk. Nem gondoltam volna, hogy barmikor lesz ilyesmiben reszem.

27/N