Azok akiknek hosszú ideje nem volt vagy eddig egyáltalán nem volt része viszonzott szerelemben, párkapcsolatban, HOGY ÉLI MEG ENNEK HIÁNYÁT?

Rosszul,kihat az egész életemre.

Egy vesztesnek érzem magam a sok visszautasítás miatt,hogy még mindig szüzen nyomom,és fél órákat kell koncentrálni pisiléseknél,mert egész nap áll,és ezen kattog az agyam.

Hanyagolni meg nem lehet

,ösztönös.

Heyheyhey, én volam a cinikus 10-es, én nem vok elkeseredett.

A punci pont attól szép, hogy nem terem minden bokorban.

Én úgy élem meg, mint egy mélytengeri pelikánangolna a napfény hiányát. Nincs rá igényem.

30F

Ez most mennyire érdekel téged, érint ez téged egyáltalán vagy ez csak egyfajta közvélemény kutatás?

Azért, mert az emberek többségének már volt része e-fajta érzésben és szerintem ez mindenkinek fáj, csak nem mindenki tisztázza önmagában, szóval ez nem tudatosul minden esetben, mert a többség ezt nem vallja, nem ismeri be magának.

De a viszonzatlan szerelem nemtől függetlenül előfordul.. nekem is még csak ilyen volt.

Ez részben annak köszönhetem hogy válogatós és meggondolatlan vagyok... részben meg silány a választék, nem találom a "párom" és pánikhelyzetekben rosszul döntök..

De elviselem.

Párkapcsolat nélkül teljesen jól megvagyok, aszex révén meg nem izgat a másik rész.

Egyébként teljesen normális életem van.

Talán nézd meg ezt és választ kapsz :)

https://www.youtube.com/watch?v=MlVt-j-6_vY

nekem az érzelmi hiány sokkal erősebb. amúgy reggelente, ha arra az illetőre gondolok, aki tetszik, akkor durván görcsbe rándul a gyomrom, és a nap folyamán a gondolataim 30%a körülötte forog. SZÓVAL ELÉG SZARUL.

lány, 17 (pont emiatt nem annyira a fizikai része érint)

Nem igazán foglalkozom vele és nagyon jól megvagyok magam, nem tartom magam csúnyának sem ostobának, sőt kiváltképp egyéb szempontból az élet több részén megállok egymagam. Nekem egy problémám van, képtelen vagyok szeretni valakit is. Mély nyomott hagyott bennem a viszonzatlan szerelem, így ebből a szempontból érzéketlen ember lettem. Nem hiszem a szerelemben, amíg foglalkoztam vele hogy mások mit gondolnak és hogy ők látszatra milyen boldog párkapcsolatban élnek, ami 90%-ban nem igaz, sokat szomorkodtam az egyedüllét miatt. Ma már teszek nagy ívben rá, és soha nem fogok csak amiatt összejönni akárkivel is hogy ne legyek egyedül és csak hogy annak jó legyen de nekem meg nem. Inkább egyedül mint olyannak akit nem tudok szeretni és nem vonzódom hozzá. Szexről ne is beszéljünk, nem tudom milyen, nem volt benne részem, de ez is olyan mint a drog ahogy mesélték, amíg nem kezed el nem vágysz rá mert nem tudod mennyire függővé tesz és milyen orbitális, tehát nem vagyok függő és nem tudom tehát nem vágyom rá.

27 éves vagyok. Jah és nő! Igen nők is élnek így :)