Valaki segítene? Nem látom a kiutat ebből.

25 éves vagyok, mérnök. (ezt ismerkedésnél direkt nem mondom, nehogy bezavarjon a képbe a 200-as nettóm :) )

A kinézetemről annyit, hogy 175 vagyok, és vékony. Volt már egy párszor képem fent, átlagosnak mondanak. akinek kell, kép megy. De csak akkor ha privátba ír.

Az élethelyzet amiben vagyok, elég...fura. Nem volt még barátnőm. De szeretnék már egy nőt, akivel megértjük egymást, és úgy igazán komolyan egy húrt pengetünk.

Ne értsetek félre, sok nőm lehetett volna. De nekem az, hogy valakinek az életében egy pótlék legyen, vagy szerető, vagy csak egy hús-vér vibrátor, nem pálya.

Tehát sok nőm lehetett volna, de BARÁTNŐ, egy szerető társ az nem. Egy sem soha. Ez hiányzik nagyon.

Életemben egyszer voltam igazán szerelmes, de a lány nem szeretett viszont, és ezt elég sokáig(és nehezen) dolgoztam fel. Azóta egy rakás szárított tevetrágyával egyenértékű a szerelmi életem.

Önbizalmam semmi. Reménykedek, hogy van bennem még valami jó, de valahogy nem tudom meglátni mi az.

Egy értéktelen tetűnek érzem magam, a műszaki diplomám, angol-orosz-német nyelvtudásom, meg a gitár-dobtudásom ellenére.

Szép gyerek sem vagyok, bár csúnyának sem mondom magam.

Sokan mondják, hogy hű, ez mind tök jó. Hisz nekem nincs semmi más, csak ez a néhány dolog.

SOkszor találkozok nagyon aranyos lányokkal, de mindig arra gondolok, hogy egy ilyen f-szkalappal ki járna?Senki. EZért csak maximum 1-2 eröltetett mosolyig jutok el.

Azt is mondják, hogy örüljek az élet dolgainak, hoogy süt a nap, stb. Hát én ezeknek nem tudok örülni.

Szeretnék boldog lenni, örülni a mindennapok kis dolgainak, de nem látom őket. Csak feketeséget látok.

Új városba költöztem, meló miatt. A neten megismert "barátaim" közvetlen közelébe. Sok éves kapcsolatok szakadtak meg így a lány barátaimmal. Akikkel találkoztam, másodjára már nem akarnak.

A munkatársaim mád mind 30+ családos emberek, velük emiatt nem tudok eljárni sehova.

Teljesen befordultam, csak ülök itthon mikor hazajövök. Eszek-alszok-dolgozok-recskázok. Ebből áll az egész életem. Tudom, hogy ez rossz, és nem akarom ezt csinálni. De Nem látom merre van a kiút.