Mit csináljak ha 24 évesen életképtelen vagyok és nem kellek egy fiúnak sem?

Olvasd el Andrew Matthews: Hallgass a szívedre! című könyvét! Egy egészséges hozzáállást mutat az élet dolgaihoz humoros, könnyen fogyasztható formában. Nem hosszú, jópofa illusztrációk vannak benne. Karikaturista is a csávó, az ő rajzai.

Aztán 2 év múlva, mikor jó módban és szerelemben élve visszagondolsz erre, írj rám a címemért, és küldj valami ajándékot! (Ajándékkosár borral, whiskeyvel, csokival, vagy háztáji füstölt kaják, ilyesmi...) ;)

A legjobbakat! :)

Ez meglehetősen kisarkított és felszínes hozzáállás.

Eleve azt feltételezed, hogy csak egyféle út a jó, továbbá hogy ez teljesen független a körülményektől.

Továbbá ezzel azt is feltételezed, hogy mindenkinek ugyanúgy kell élni.

A valóság persze az, hogy nincs egy adott kötelező út, nem csak egyféleképpen lehet értékes az ember élete, és ami a legfőbb, hogy ez nagyon sokban függ a körülményektől.

(Mondjuk azért a "rég házasok és gyerekük is van" 24 éves korban nem igazán állja meg a helyét, de ez most nem lényeg.)

Tudod, van, akinek szerencséje van. Nézzük csak a munkát. Miután lediplomáztam, 3 éven át próbálkoztam, mire sikerült munkát találnom. Aztán volt még egy másfél éves munkanélküli időszakom is. A mostani munkahelyemen meg úgy ragaszkodnak hozzám, hogy elengedni sem akarnának. A magánéletemben is volt, hogy huzamosabb ideig nem alakult semmi. És? Ez nem verseny, hogy minél hamarabb szerezni kell valakit, aztán gyereket csinálni. Sehol nincs leírva, hogy 18 évesen már komoly kapcsolatodnak kell lenni, 22 évesen már házasnak kell lenni, és 24 évesen már gyereket kell szülni. Nincs ilyen. Ez nagyban szerencse kérdése is, másrészt meg az életedet ne mások mintájára akard alakítani. Amiatt keseregni, mert más már házas, és gyereke van? És? Miért kéne mindenkinek ugyanúgy élni? Meg már bocsánat, de nem is biztos, hogy az ő élete jó lesz. Engem is piszkáltak, hogy X osztálytársam már nős, és már hamarosan gyereke is lesz... mint ha az ő élete lenne az ideális, és egyetlen követendő példa. Aztán most meg már elvált, és bánatában az alkoholba menekült.

Az, hogy szűz vagy, míg mások már túlvannak a fél városon, szintén nem probléma. Miért lenne? Miért kéne úgy élni, mint mások? És 24 évesen még bőven fiatal vagy.

A depresszióval mondjuk nem ártana valamit kezdeni, de elsődlegesen azt kell elfogadnod és megértened, hogy ez a te életed, és nem másoké, és ne görcsölj semmin, attól, hogy a te életed nem olyan, mint valaki másé, attól az még nem rossz.

"De volt olyan fiú akit én dobtam, de többségében engem hagytak ott."

Akkor mégsem igaz, hogy nem kellesz egy fiúnak se. Miért dobtad azt a fiút?