A 20-25 év közötti férfiak tényleg nehezebben találnak párt?

A probléma ott kezdődik, hogy számotokra a kapcsolat kimerül a szexualitásban, ezért olyan hihetetlen, hogy két gyerek, aki egymás mellett nő fel, egymásra talál 6 év korkülönbséggel, 12-18 évesen.

Egyébként mindig öregebbnek néztem ki, és érettebb is voltam a korosztályomnál. Kinézetre most pld. én idősebbnek tűnök, főleg, hogy a barátnőm még mindig nem néz ki 18-nál többnek.

Mivel a kapcsolat nálatok kimerül az egyszerű szükségletkielégítésben (és így alapvetően nem láttok egymásban semmi többet, mint egy ehhez szükséges, tökéletesen lecserélhető és pótolható tárgyat), szükségesnek tartok megosztani veletek még néhány további "hazugságot", csak hogy halljátok, hogy létezik még ilyen is;

12 voltam, ő 18 (12 évesen kezdett engem komolyan érdekelni :D). Azzal kezdődött, és azóta is az a kapcsolatunknak az alapja, hogy tanítottuk egymást. Én őt sportra, ő engem arra, ami épp érdekelt. Leginkább irodalom, filozófia, történelem. Anyám egész életemben úgy nevelt, hogy csodáljam az antik hősöket, a lovagokat, a magyar lovasokat, így az ehhez kapcsolódó témák kb. 6 éves korom óta a legközelebb állnak hozzám. Erről beszélgettünk, sokszor hosszú délutánokon át, vagy épp közösen sportoltunk (nem, nem az ágyban). Egyáltalán nem úgy gondoltunk erre, hogy "mi akkor most együtt vagyunk, kapcsolat, szex meg minden ami a csövön kifér", hanem csak élveztük egymás társaságát. Egész végig valamiféle barátság volt, de végig tudtuk mindketten, hogy kicsit több annál. A "valódi" kapcsolat (amit ti annak neveztek) később kezdődött.

Persze azért megvolt és megtörtént az, amire ti így "hallomásból" annyira irigyek vagytok. :) 15 voltam, egyébként.