Ti összejönnétek egy empatával? Valóban ilyen pasik nem kellenek a nőknek?

Magyarul: túlérzékeny.

Marhaság, hogy mindenki magára venné, hogy ilyen idegbeteg módon reagál a környezetére. Ez nem arról szól, hogy észreveszi az ember, ha ideges a főnök, hanem, hogy extrém módon a szívére veszi a dolgokat.

Igazából elég fárasztó lenni.

Az "energiavámpír" kifejezést mondjuk én nem venném ezzel egy kalap alá, de igazából ott is teljesen mindegy, hogy ezzel a szebben hangzó kifejezéssel illetjük az illetékeseket (ami egyébként beszédes), vagy valami mást használunk azokra, akik leszívják az energiáinkat az idegesítő viselkedésükkel, és nem szívesen találkozunk velük.:-)

Ez az empata viszont tényleg ráhúzható bárkire, akár azért, mert valaki túlérzékeny, akár azért, mert bárkinek lehet olyan pocsék időszaka, amikor mindenre érzékenyebben reagál, akár azért, mert van egy olyan tulajdonságunk, hogy hajlamosak vagyunk automatikusan igazodni a környezetünk hangulatához, ez nem spéci dolog. Aki empatának érzi magát, gondolja végig, milyen közegben mozog tartósan, teljesen logikus, hogy ha valaki nem figyel oda tudatosan önmagára, akkor egy idő után ráhangolódik arra, ami körülveszi. Ezért kell pl. fokozottabban odafigyelnünk, ha rossz időszakunk van, betegek között vagyunk, esetleg együtt élünk anyagi kényszer vagy ápolás miatt súlyos beteg rokonnal, aki egyre rosszabbul van, vagy épp munkanélküliként próbálunk kimászni a katyvaszból, és sok sorstárs vesz körül... stb. Én már megtanultam jobban odafigyelni magamra ilyen helyzetekben, és ha nagyon sodor az ár, akkor is kényszeríteni magam, hogy ne húzzon le (nem mindig könnyű, de muszáj), mert nagyon könnyű ám elmerülni, ha valaki csak sodródik, aztán járhat az ember akár élete végéig pszichológushoz, pszichiáterhez...