Ha jó ideje egyedül élsz, biztos vagy benne, hogy szívesen feladnád a mostani kényelmes életed (akkor és azt csinálsz, amit akarsz, nem szól bele senki) egy kapcsolatért, csak legyen kihez odabújni, ne kelljen esténként egyedül elaludnod? (N)

#12:

Hajrá! ;)

Nem nevezném kényelmesnek az eddigi életemnek azokat az éveit, amit párkapcsolat nélkül éltem le, eléggé kőkemény éveim voltak.

Azért nem adnám fel, hogy legyen kapcsolatom, ha meg szerelemből lenne kapcsolatom, nem érezném áldozatnak, mert szívesen lennék azzal, akit szeretek, akire vágyom.

Az ember társas lény, ebből adódik, hogy előbb utóbb mindenki szeretne egy társat. Ha megvan a kölcsönös érzelem, én nem gondolkodnék, hogy mit adok fel. Arról nem beszélve, ha az elején tisztázzátok, hogy KELL egy kis szabadság, persze ehhez az is kell, hogy megfelelően érett gondolkodásúak legyetek.

Az a lényeg, én adnék esélyt magamnak, és neki is.

Lehet hogy értem amit kérdezel, de nem biztos!

A dolog ettől sokkal összetettebb!

Ha akarsz beszélni róla írj privátot!

De gondolom, inkább ismerkedési szándék ez!

Sok sikert hozzá!

Kedves férfitársaim, itt van egy 30 körüli hölgy, (ha nem tévedek) aki kedves odabújós párját keresi, mélyérzésű férfi személyében! :-)

Kívánom hogy találjátok meg egymást!