Ha jó ideje egyedül élsz, biztos vagy benne, hogy szívesen feladnád a mostani kényelmes életed (akkor és azt csinálsz, amit akarsz, nem szól bele senki) egy kapcsolatért, csak legyen kihez odabújni, ne kelljen esténként egyedül elaludnod? (N)

Egyáltalán nem.

Most épp van kapcsolatom, de sokáig voltam egyedül. Csak azért nem mentem volna bele egy kapcsolatba, hogy ne legyek egyedül (pedig azért voltak frusztrációim, hogy miért nem tetszem senkinek). A ma már vőlegényemnél úgy éreztem, hogy érte megérné. Ma is ugyanezt mondom, mert most már hatványozottan látom előnyét-hátrányát a szingli és a páros lét között. Van, akiért megéri, van, akiért nem. Ha nincs meg az a szikra, akkor csak azért, hogy ne legyek magányos, nem jönnék össze vkivel...

Szerintem a probléma ott kezdődik,hogy nálad ennyit takar egy kapcsolat...

Egy kapcsolatban is azt csinálom, amit akarok azt kivéve, hogy másik nőhöz nem bújhatok. Innentől kezdve zavaros a kérdés.

Egy kapcsolat nem ilyen egyszerű. Én most egyedül élek és ez minden csak nem kényelmes.

Nem értem, miért kéne korlátozva lennem egy kapcsolatban, ami mellesleg egyáltalán nem csak abból áll, hogy összebújunk és együtt alszunk.

Nagyon rafináltan van megfogalmazva a kérdés, mert nem arra kérdez rá, hogy feladnám-e, hanem hogy biztos vagyok-e benne, hogy feladnám. :D

Én aztán nem adnám fel és nem is adom. Attól meg frászt is kapnék ha nem tudnék este visszavonulni a saját kis terembe és egyedül, nyugodtan elaludni.