Miért nem tudunk, nem ismerkedünk meg?

Sziasztok! Egy furcsa történetem van, és nem tudom mit csináljak, hogyan oldjam meg.

Évek óta különboző helyeken látok egy férfit (elmegy mellettem, megáll, néz, van hogy mosolyog), de annyira különböző helyeken, hogy 100%, hogy nem véletlen. (A munkahelyeim körül is láttam, és a lakóhelyem körül is, Bécsben is, Budaörsön is, a városban, a parkban, az uszodában, az utcán,stb.)

Egy régi ismerősünk mesélte, még mielőtt ez a pasas megjelent körülöttem, hogy valami pasi szerelmes belém, és magadja a számát (de akkor még nem láttam soha), mondtam nem. Állitólag még le is fotóztatott az utcán.

Ez az ismerős meghalt, igy tőle már nem lesz több infóm róla, idős volt.

Szóval az a bajom, hogy mindig amikor meglátom váratlanul a közelemben, akkor megijedek, bepánikolok, és nézek én is a szemébe, aztán elhúzok onnan. De közben meg mostanában meg az az érzésem több sikertelen párkapcsolat után, hogy lehet kellene neki adjak egy esélyt, hogy megismerkedjük, hogy esetleg legyen közöttünk valami.

Ő egyetlen egyszer jött oda hozzám, fél éve a közi parkban, kihozta a kutyáját, megállt mellettem csak akkor vettem észre őt, és igy neztem a kutyajat, hogy megsimogassam, az szaladgált, erre annyit mondott, hogy hülye a kutyája, én meg zavarba voltam, nem is tudtam mit mondjak, de akkor is ahogy megállt és bámult bele a szemembe először.

Szóval mindig az van, hogy meglátom, beparázok, és gondolkodni sem tudok, ideges leszek. Ő meg nem csinál semmit.

A külseje pont olyan, mint amit az ismerős leirt nekem, aki beszélt róla korábban, tehát szerintem ugyanaz a két ember, és ez lehet a magyarázat a gyakori találkozásokra.

Én úgy vagyok vele, hogy nekem nagyon tetszik, és szerietném, ha megismerkednénk, és esetleg össze is jönnénk, ha ő is akarja, de valahogyan nem merek odamenni hozza, nem is merek rámosolyogni, se flörtölni vele. 30 éves vagyok, volt már pár pasim, igy nem értem vele miért vagyok ennyire félős, és azt sem értem, mi a francnak jön a közelembe ("követ" :) ) hogyha nem jön oda megmondani mit szeretne, vagy miért nem kéri el a számomat, vagy miért nem hiv el egy randira?

Egyszerűen ezt igy már nem birom tovább!!!

Amikor nagyon mérges leszek, hogy megint váratlanul megjelenik, és látja, hogy kiakadok kicsit, akkor pár hétre mindig eltűnik, de utána megint kezdődik előlről.

Mégis mi ez az egész? Miért nem merek vele megismerkedni? Hiszen ő is csak egy ember? És ő miért járkák utánam ÉVEKIG, hogyha arra sem képes, hogy köszönjön, megszólitson, vagy bármi módon próbálna velem kapcsolatot létesiteni.

Én ezt nem értem. Csak a keresztnevét tudom, igy se a facebookon sehol nem tudom megtalálni, pedig ha tudnám a számát, vagy a fbját akkor irnék neki, hogy mindja már meg akkor most mi ez, mit akar.

Se megismerkedni nem tudok vele, se lekoptatni. Én mstanában inkább megismerni szeretném, de amikor ott van, annyira beparázok, hogy csak ideges leszek, és épp az ellenkezőjét mutatom neki, hogy ideges, dühös vagyok, vagy semleges, mégcsak normálisan ki sem tudom fejezni a számára, hogy szeretnék vele megismerkedni, és nem értem miért.

Mindenki azt mondja, ez egy idióta, nincs ki a 4 kereke, és ne akarjak tőle semmit, vagy azt mondják, hogy menjek oda hozzá és kérdezzem meg mit akar?

Na de most azt várjam, hogy szerelmet fog vallani, nem hinném, hogy bevallaná igy egyből, ha megismerkedni sem képes velem.

Állandóan ő jár a fejemben, amikor pár hétig nem látom szomorú vagyok, hogy miért nem látom, amikor meg látom hetente, vagy pár naponta, akkor meg úgy feldúlom magamat, hogy alig tudok éjjel aludni, olyan nyomást érzek magamon. Igy nem lehet élni normálisan!

Se elfelejteni nem tudom, se felszedni. Külföldön is láttam őt párszor, amikor kint éltem.

Érthetetlen, hogy egy ilyen jó pasi, mint ő (tényleg jól néz ki) nem mer kikezdeni velem?

(Ha meg nem akar semmit tőlem, minek mászkál utánam? Ahogy rám néz, szerintem tetszem neki.)

Évek óta mindig elhatározom, hogy odamegyek hozzá, beszélek vele, de még arra sem vagyok képes, hogy rámosolyogjak. Öltözete alapján jobb anyagi helyzetben van mint én, és engem ez is feszélyez. A külseje is jóval jobb, mint amivel megelégednék.

Ha most nem látnám többet szomorú lennék, de ha meg megint látom, úgy viselkedem, mint aki mérges és fel van háborodva, hogy ő hogy mer állandóan utánam koslatni, és hogy ehelyett ki kellene velem kezdenie. Olyan mintha igy magyarázatot várnék tőle, holott tudom miért csinálja. Egyszerűen nem tudom mit mondhatnék, félek elilyesztem őt, vagy megbántom, pedig nem akarom, csak megismerni, de olyan feszültséget érzek, amikor a közelemben van, hogy majd szét robbanok.

(30 éves vagyok, és nincsenek komoly gondjaim az ismerkedéssel, közvetlen vagyok az emberekkel, barátságos, de vele nem tudok se laza, se semmilyen lenni.)

Volt olyan is többször, hogy elment mellettem, vagy elbiciklizett, megnézett, mosolygott és ment tovább, és amikor tovább ment én egy olyan lelki fájdalmat éreztem... :( olyan érzés, hogy na már megint itthagysz az érzéseimmel...de minek csinálja akkor??? Mi a jó Istenre vár? Nem értem, ideges vagyok, ezen kattogok, álladóan ezen gondolkodom, hogyan oldjam ezt meg, mert úgy érzem, hogy ez már igy nem mehet tovább. Vagy ismerkedjünk meg, vagy fejezze be és kopjon le, mert én ha ő nem akar velem lenni, akkor keresek magamnak mást, nem fogok őrá várni, eddig sem tettem, és ezután sem akarok, de ha meg nem képes semmit tenni értem, annyit se, hogy elhiv egy randira, akkor szerintem jobb lenne, ha nem élném bele magamat ebbe, és keresnék mást, és őt pedig elfelejteném.

Egy erős szivdobogás, félelem, pánik fog el amikor meglátom, és nem tudok gondolkodni, és ezek a negativ érzések annyira erősek, hogy nem tudok őket elnyomni annyira, hogy ha odamennék hozzá, akkor ne lennék agressziv, vagy mérges. Gondolom nem ez a megoldás, hogy leorditom a fejét, vagy utálatosan elküldöm a francba, de ez jön ki belőlem, közben meg örülök valahol belül, hogy látom őt. Ilyen velem még sohasem volt, és szerintem én is, és ő is hibás ebben, hogy úgymond ez megy közöttünk. Nem értem az egészet.

Biztosan nekem kedvesebbnek, flörtölőbbnek kellene tűnjek, és akkor jobban merne ismerkedni velem lehet, de nekem annyira ciki, hogy amikor nem várok rá, hirtelen előjön a semmiből úgymond, és annyira váratlanul ér, hogy nem igaz, és ez váltja ki belőlem ezt az idegességet.

Kérlek adjatok értelmes tanácsokat! Köszi. Nem birom már ezt tovább! Van hogy sirok is magamban.