Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért nem tudunk, nem ismerkedünk meg?
Sziasztok! Egy furcsa történetem van, és nem tudom mit csináljak, hogyan oldjam meg.
Évek óta különboző helyeken látok egy férfit (elmegy mellettem, megáll, néz, van hogy mosolyog), de annyira különböző helyeken, hogy 100%, hogy nem véletlen. (A munkahelyeim körül is láttam, és a lakóhelyem körül is, Bécsben is, Budaörsön is, a városban, a parkban, az uszodában, az utcán,stb.)
Egy régi ismerősünk mesélte, még mielőtt ez a pasas megjelent körülöttem, hogy valami pasi szerelmes belém, és magadja a számát (de akkor még nem láttam soha), mondtam nem. Állitólag még le is fotóztatott az utcán.
Ez az ismerős meghalt, igy tőle már nem lesz több infóm róla, idős volt.
Szóval az a bajom, hogy mindig amikor meglátom váratlanul a közelemben, akkor megijedek, bepánikolok, és nézek én is a szemébe, aztán elhúzok onnan. De közben meg mostanában meg az az érzésem több sikertelen párkapcsolat után, hogy lehet kellene neki adjak egy esélyt, hogy megismerkedjük, hogy esetleg legyen közöttünk valami.
Ő egyetlen egyszer jött oda hozzám, fél éve a közi parkban, kihozta a kutyáját, megállt mellettem csak akkor vettem észre őt, és igy neztem a kutyajat, hogy megsimogassam, az szaladgált, erre annyit mondott, hogy hülye a kutyája, én meg zavarba voltam, nem is tudtam mit mondjak, de akkor is ahogy megállt és bámult bele a szemembe először.
Szóval mindig az van, hogy meglátom, beparázok, és gondolkodni sem tudok, ideges leszek. Ő meg nem csinál semmit.
A külseje pont olyan, mint amit az ismerős leirt nekem, aki beszélt róla korábban, tehát szerintem ugyanaz a két ember, és ez lehet a magyarázat a gyakori találkozásokra.
Én úgy vagyok vele, hogy nekem nagyon tetszik, és szerietném, ha megismerkednénk, és esetleg össze is jönnénk, ha ő is akarja, de valahogyan nem merek odamenni hozza, nem is merek rámosolyogni, se flörtölni vele. 30 éves vagyok, volt már pár pasim, igy nem értem vele miért vagyok ennyire félős, és azt sem értem, mi a francnak jön a közelembe ("követ" :) ) hogyha nem jön oda megmondani mit szeretne, vagy miért nem kéri el a számomat, vagy miért nem hiv el egy randira?
Egyszerűen ezt igy már nem birom tovább!!!
Amikor nagyon mérges leszek, hogy megint váratlanul megjelenik, és látja, hogy kiakadok kicsit, akkor pár hétre mindig eltűnik, de utána megint kezdődik előlről.
Mégis mi ez az egész? Miért nem merek vele megismerkedni? Hiszen ő is csak egy ember? És ő miért járkák utánam ÉVEKIG, hogyha arra sem képes, hogy köszönjön, megszólitson, vagy bármi módon próbálna velem kapcsolatot létesiteni.
Én ezt nem értem. Csak a keresztnevét tudom, igy se a facebookon sehol nem tudom megtalálni, pedig ha tudnám a számát, vagy a fbját akkor irnék neki, hogy mindja már meg akkor most mi ez, mit akar.
Se megismerkedni nem tudok vele, se lekoptatni. Én mstanában inkább megismerni szeretném, de amikor ott van, annyira beparázok, hogy csak ideges leszek, és épp az ellenkezőjét mutatom neki, hogy ideges, dühös vagyok, vagy semleges, mégcsak normálisan ki sem tudom fejezni a számára, hogy szeretnék vele megismerkedni, és nem értem miért.
Mindenki azt mondja, ez egy idióta, nincs ki a 4 kereke, és ne akarjak tőle semmit, vagy azt mondják, hogy menjek oda hozzá és kérdezzem meg mit akar?
Na de most azt várjam, hogy szerelmet fog vallani, nem hinném, hogy bevallaná igy egyből, ha megismerkedni sem képes velem.
Állandóan ő jár a fejemben, amikor pár hétig nem látom szomorú vagyok, hogy miért nem látom, amikor meg látom hetente, vagy pár naponta, akkor meg úgy feldúlom magamat, hogy alig tudok éjjel aludni, olyan nyomást érzek magamon. Igy nem lehet élni normálisan!
Se elfelejteni nem tudom, se felszedni. Külföldön is láttam őt párszor, amikor kint éltem.
Érthetetlen, hogy egy ilyen jó pasi, mint ő (tényleg jól néz ki) nem mer kikezdeni velem?
(Ha meg nem akar semmit tőlem, minek mászkál utánam? Ahogy rám néz, szerintem tetszem neki.)
Évek óta mindig elhatározom, hogy odamegyek hozzá, beszélek vele, de még arra sem vagyok képes, hogy rámosolyogjak. Öltözete alapján jobb anyagi helyzetben van mint én, és engem ez is feszélyez. A külseje is jóval jobb, mint amivel megelégednék.
Ha most nem látnám többet szomorú lennék, de ha meg megint látom, úgy viselkedem, mint aki mérges és fel van háborodva, hogy ő hogy mer állandóan utánam koslatni, és hogy ehelyett ki kellene velem kezdenie. Olyan mintha igy magyarázatot várnék tőle, holott tudom miért csinálja. Egyszerűen nem tudom mit mondhatnék, félek elilyesztem őt, vagy megbántom, pedig nem akarom, csak megismerni, de olyan feszültséget érzek, amikor a közelemben van, hogy majd szét robbanok.
(30 éves vagyok, és nincsenek komoly gondjaim az ismerkedéssel, közvetlen vagyok az emberekkel, barátságos, de vele nem tudok se laza, se semmilyen lenni.)
Volt olyan is többször, hogy elment mellettem, vagy elbiciklizett, megnézett, mosolygott és ment tovább, és amikor tovább ment én egy olyan lelki fájdalmat éreztem... :( olyan érzés, hogy na már megint itthagysz az érzéseimmel...de minek csinálja akkor??? Mi a jó Istenre vár? Nem értem, ideges vagyok, ezen kattogok, álladóan ezen gondolkodom, hogyan oldjam ezt meg, mert úgy érzem, hogy ez már igy nem mehet tovább. Vagy ismerkedjünk meg, vagy fejezze be és kopjon le, mert én ha ő nem akar velem lenni, akkor keresek magamnak mást, nem fogok őrá várni, eddig sem tettem, és ezután sem akarok, de ha meg nem képes semmit tenni értem, annyit se, hogy elhiv egy randira, akkor szerintem jobb lenne, ha nem élném bele magamat ebbe, és keresnék mást, és őt pedig elfelejteném.
Egy erős szivdobogás, félelem, pánik fog el amikor meglátom, és nem tudok gondolkodni, és ezek a negativ érzések annyira erősek, hogy nem tudok őket elnyomni annyira, hogy ha odamennék hozzá, akkor ne lennék agressziv, vagy mérges. Gondolom nem ez a megoldás, hogy leorditom a fejét, vagy utálatosan elküldöm a francba, de ez jön ki belőlem, közben meg örülök valahol belül, hogy látom őt. Ilyen velem még sohasem volt, és szerintem én is, és ő is hibás ebben, hogy úgymond ez megy közöttünk. Nem értem az egészet.
Biztosan nekem kedvesebbnek, flörtölőbbnek kellene tűnjek, és akkor jobban merne ismerkedni velem lehet, de nekem annyira ciki, hogy amikor nem várok rá, hirtelen előjön a semmiből úgymond, és annyira váratlanul ér, hogy nem igaz, és ez váltja ki belőlem ezt az idegességet.
Kérlek adjatok értelmes tanácsokat! Köszi. Nem birom már ezt tovább! Van hogy sirok is magamban.
válasza: válasza:Őszintén,nem nagyon hiszek a történetedben,túl filmbe illő és hihetetlen,hogy ez már évek óta így megy,de hogy hiszem-e vagy sem az most nem számít,a lényeg,hogy tudom a megoldást.
Fogj egy darab papírt és írd le rá amit közölni szernél vele,amikor legközelebb látod egy szó nélkül sétálj oda hozzá és nyomd a kezébe,majd sétálj el és várd a fejleményeket.
válasza:Mire megfogalmaztam, 2-es leírta :)
Igen, gyakorlatilag írj egy levelet, ahol megadod az elérhetőségedet, mondjuk telefonszámot. Lakcímet ne adj!
Én biztos ráállítottam volna már valakit, hogy kövesse, hol lakik, mindenképpen kideríteném kivel állok szemben.
Köszi a válaszodat, az a baj, hogy nem tudom ezt megcsinálni, mert nem áll ott órákig, hanem kb pár perc az egész, megjelenik, elmegy mellettem az utcán, bebiziklizett a munkahelyemre, megbámult, kibiciklizett, ennyi idő alatt nem lehet ezt sehogyan lereagálni. Nem merem őt követni, és úgy érzem, hogyha én ezzel ilyen formában kezdek foglalkozni, akkor én fogok kikészülni idegileg.
Nekem ehhez nincs lélekjelenlétem, hogy utánamenjek. Egyik este az utcánkban két sarokkal odébb jött a kutyájával, megláttam, megálltam, megint a szokásos "pánik" és ledöbbenés a részemről. Megállt az utcasarkon, majd befordult az egyik utcába, de én nem mertem utánamenni, és szerintem nem örülne neki, ha utánamennék. Szerintem nem váltana ki belőle valami pozitiv érzéseket. Annyit tudok róla, hogy valami üzletember féle, ezt is az a régi ismerős mesélte, valami kozmetikai szalonjai vannak, vagy ilyesmi. A keresztnevét is mondta, de azt nem akarom ide kiirni. Szerintem ő nem akarja, hogy én feljelentsem őt, és őszintén megmondom, annak ellenére, hogy vonzódom hozzá, volt amikor elborult az agyam, és elmentem a rendőrségre, ahol azt mondták, hogy mivel nem zaklat telefonon, nem fenyeget meg, nem ir üzeneteket, és nem szól hozzám, ezért ez nem minősül hivatalosan zaklatásnak. Azt mondták amikor látom hivjak járőrt, és menjek utána, és majd azok igazoltatják, és akkor kiderül ki ő, és megkérdezik tőle miért csinálja. Az a helyzet, hogy beszéltem már erről szakemberrel is, aki azt mondta, hogy ha több évig nem bántott, akkor ezután sem fog, tehát nem igazán félek attól, hogy ő mondjuk megütne, vagy megerőszakolna, vagy megölne. Nem tűnik agressziv embernek. (De persze tagadhatatlan, hogy elég furcsa ez igy, főleg ilyen hosszú időn keresztül.) Régen azt gondoltam, hogy előbb utóbb csak oda fog jönni hozzám, vagy lekopik rólam magától. Volt amikor hónapokig nem láttam, de olyan is volt pár hete amikor a környéken két héten keresztül egyfolytában láttam, de direkt minden este kivittem a kutyát (este nem én szoktam, de aki viszi gyengélkedett, ezért vittem én ki), hogy hátha sikerül vele szóba elegyednem. De nem sikerült.
Azt látom, hogy amikor észreveszi rajtam, hogy esetleg bejön nekem, vagy hogy nézem, akkor az pozitivan hat rá. De nem értem mégis miért nem próbálkozik be, ha akar valamit tőlem, akkor gondolom nem elégszik meg ezzel, hogy megnéz és ennyi? Na, de amint irtam, nekem nem az a bajom, hogy akar tőlem valamit, hanem az, hogy nem történik semmi. Már az bosszant, hogy miért nem történik valami köztünk. Tudja azt is hol lakom. Ha ő bántani akarna, akkor már réges régen megtehette volna ezt. Én ilyen értelemben nem félek tőle igazán. Olyan értelemben félek, hogy én nem merek nyitni felé, nem tudom megtörni ezt a jeget, ezt az állapotot. Elég határozott lány vagyok, ha annyira zavart volna, hogy követ, már az elején elküldhettem volna a fenébe évekkel ezelőtt, de nem tettem, mert nekem bejön ez a pasi, régen is bejött, meg most is. Viszont lépni nem merek, úgy érzem, hogy túl jó pasi hozzám képest. (Az a régi ismerős olyan dumát ejtett nekem vele kapcsolatban, hogy ledöbbentem. Ilyeneket, hogy ez a pasi mindenben jobb mint én, hogy ő gazdag, jóképű, sok nő veszi körül, és hogy én vele leszek, és mindig féltékeny leszek rá. Szóval ez a duma akkor engem annyira megilyesztett, és őszintén szólva azt hittem, hogy ezt nem is mondja komolyan. De aztán amikor elkezdődtek ezek a "véletlen találkozások", akkor leesett,hogy ez tényleg igaz lehet. Évekig úgy voltam vele, hogy nekem nem kell egy ilyen pasas, amúgy sem volt sohasem jó módú pasim, és nem is kell. (A gazdag, jóképű pasik nem arról hiresek, hogy annyira törődnének mások érzelmeivel, vagy hogy annyira meg lehetne bennük bizni npi szemmel, illetve számomra nagyon kellemetlen az, hogy olyannal legyek, aki sokkal jobb anyagi helyzetben van, mint én. Nem vagyok irigy, csak én nem járok luxusnyaralni, nem vezetek porshet, és még saját lakásom sincsen, hogyan azonosuljak egy olyan emberrel, akinek mindene megvan? Se a gondolkodásunk, se a problémáink nem azonosak, úgy érzem, ha kikezdek vele, az olyan mintha azt irnám alá, hogy egy pénzéhes nagyravágyó érdek nő vagyok, aki más hátán akar felkapaszkodni. (Persze lehet, hogy ez túl nagy büszkeség, na de az nem, hogy ő évekig koslat, és még köszönni sem köszön?? Ebből látszik mekkora beképzelt, nagyképű ember lehet, aki megszokta mindent megkap, és engem is meg akar kapni, csak ugye az a baj, hogy én nem egy pénzen megvehető tárgy vagyok, hanem egy lélekkel rendelkező emberi lény. Felületesnek érzem az ismerkedését, és nem tudom hova tenni az egészet. Ő úgy akarná, hogy én flürtöljek vele, és már egyből döntsem el, hogy kell nekem, na de ha még nem is ismerem, akkor hogy akarhatja ezt? Mert gondolom ezt várja, hogy mikor nyomulok rá végre, csak én nem szoktam gazdag pasikra nyomulni. Bonyolult. Ő is az, és én is.
De akárhogy is van... nekem mindig azt mondta az apám: Anita, egy pasi, ha szeret téged, ha akar tőled valamit, az nyomul, myomul, kidobod az ajtón, bejön az ablakon. Ehhez képest ez a csávó mászkál utánam, de személyesen meg effektiv nem szólit meg, nem ir nekem facebookon, pedig biztosan azt is tudja milyen neven vagyok fent... én a helyében csak próbálnék finoman közeledni...de ő nem teszi. És ez bosszant engem, hogy ő "követ" és közben ő játssza az elérhetetlent? Vagy én már ezt egyszerűen nem értem. :(
A levél irása lehet, hogy jó ötlet. Csak legyen merszem odamenni, és odaadni neki! :)))))) De ez nem olyan, mintha én futnék utána? A szerelmes lány, aki levelet ir a pasinak, aki le se tojja? (Apám szerint nem követ engem, és olykor látom, és szerinte nem akar tőlem semmit ez a pasas, és szerinte véletlen. De hogy lenne már véletlen, hogy Budapesten a lakhelyemnél a parkban, meg Budaörsön a munkahelyemen is látom??? Pl. csak egy idei példa ez az összehasonlitás is. Ez 99,9999999 % hogy nem véletlen.)
Nem azt mondtam, hogy folyamatosan csinálja évek óta, inkább úgy mondanám változó, volt, hogy fél évig nem láttam, volt, hogy minden héten, volt, hogy havonta, kiszámithatatlan.
Mi a sz˙˙nak találnék ki ilyet?
(A volt munkatársam is látta, és egyik ismerősöm is. Amikor látták elhitték, hogy tényleg nem én találtam ki)
De nem haragszom, megszoktam, hogy sokan nem hiszik el. Én nehezen tudnám ezt elhinni, ha nekem mesélné valaki.
válasza:Jesszus te hogy bírsz ennyit írni?
5 sorba le lehetett volna írni minden lényegeset te csináltál belőle két oldalt hehe :)
Egyébként meg legközelebb csak annyit kérdezz tőle :szia te követsz engem?
És már el is tudtok kezdeni beszélgetni....
válasza:hahahaha bocsi, de szeretek irni :P
igen csak nem merem megkérdezni , de igy jo lenne vicces hahahaha
És akkor azt mondaná, ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ dehogy! És csinálná ugyanúgy tovább....
Az a vicc, hogy én szégyenlem magamat... mintha én csinálnék valami rosszat...mintha akármit csinálok az lenne a ciki...
Anyám állandóan kiabél velem, hogy ő nem menne soha oda hozzá, hozzá se szólna...
Egyik ismerősöm azt mondta, hogy ha odamegyek hozzá nagy problémám lesz. (Tessék? Nem értem.)
Mindenki ilyesztget, jaj félj tőle, ez beteg ember, ettől ne akarj semmit, na de könyörgöm én döntöm el, hogy kivel akarok ismerkedni, és nem mások.
És ha azzal együtt érdeklődőm iránta, hogy "beteges", akkor mi van?
És az aki alkoholista férjével él együtt, annak a viselkedése nem beteges? Effektiv ő nem bánt, és nem hivogat telefonon sem...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!