Miért írjátok le magatokat?

Mert rengeteg itt a kishitu,onbizalomhianyos ember akik a valo eletben nem tudnak ugy ervenyesulni es itt probalnak onmaguk lenni vagy egy olyan karakter amilyenek szeretnenek lenni.

(En nem ilyen vagyok,sokszor tulsagosan is szeretem magam..) 20/F

Már az állatokban is megvan az, hogy, ha elégszer éreztetik velük, hogy szart se érnek, akkor előbb-utóbb ők maguk is szarnak hiszik magukat pl. a farkasok hierarchiájában hiába van az alfánál erősebb, nagyobb farkas, ha egész életében azt sulykolta bele a falka, hogy ő egy másodrendű állat, akkor el is hiszi magáról vagy ha egy bárány kecskék között él és kecskeként bánik vele a többi kecske, akkor ő bizony kecskének fogja hinni magát, bár ez utóbbi példa inkább az állat személyiségét, mintsem önbecsülését változtatja meg, de a kiváltó ok ugyan az marad mindkét esetben, nevezetesen a többség által alkotott vélemény általi átformálódás.

Az embereknél is ugyan ez a helyzet. Ha Kovács Béla fejéhez egész életében azt vágták hozzá, hogy ő annyit se ér, mint a legutolsó paraszt lábkörme alá szorult gané, akkor Kovács Béla fejében a környezete által adott visszajelzések alapján nagy valószínűséggel az a kép fog kialakulni, hogy ő valóban értéktelen, még akkor is, ha valójában ő egy tehetséges ember. Az itteniek jó részével is ez a probléma. Ismerkedésnél folyton csak lesajnálják őket, állandóan visszautasítják, vagy rosszabb esetben kigúnyoljak őket, szóval a saját önképük szépen elkezd deformálódni és egyre negatívabban állnak saját magukhoz. Egy-két ember, jómagamat is beleértve (ez nem felvágás) kvázi immúnis erre és képes a szuverén önkép alkotásra még nagy mennyiségű kritika után is. Csak érdekességként említem: a médiában ennek pont az ellenkezője folyik, ott tehetségtelen, nulla embereket emelnek piedesztára, akik egy idő után el is hiszik saját magukról, hogy tényleg ők szarták a spanyolviaszt.

Lényeg a lényeg, nem az adott emberrel van a gond legtöbb esetben, hanem az őt ért rengeteg negatív kritikával, amik szétrombolták az illetőt lelkileg.

A sérült ember nem lát kiutat a sötétségből. De te, ki már kitaláltál tarthatsz egy láppást, mivel utat mutatsz, merre van a kivezető út. Helyette nem jöhetsz ki, de azt a lámpást tarthatod, mint reménysugár.

Majd mindenki eldönti, hogy él az adott lehetőséggel vagy sem.

Úgy érzem, te már jó úton jársz. :)

Egy másik lámpástartó. :)

Kedves Kérdező!

Értékelem a segítőkészségedet de lényegében úgy gondolom, hogy felesleges egy részükért fáradozni. Én is sokszor próbáltam meg nekik segíteni, aminek az lett az eredménye, hogy engem támadtak, illetve minősíthetetlen stílust engedtek meg maguknak velem szemben. Be kell látni: Az emberek egy része képtelen az ismerkedésre, nem lehet rajtuk segíteni. A legszomorúbb ebben az egészben az, hogy ez általában annak köszönhető, hogy saját maguk nem akarnak tovább lépni, mert könnyebb magukat sajnáltatni, és szidni a másikat, minthogy változtassanak a gondolkodásukon és keményen megdolgozzanak a sikerért.

Akinek van akaratereje, az ki fog törni abból az állapotból, és sikeres lesz, aki meg nem, tovább marad a problémái között.