Lányok, a kedves, figyelmes, illedelmes srácok miért nem kellenek nektek? Miért csak a barátzónáig juthat egy ilyen pasi?

mert szerintem te célozgatsz, de soha nem lépsz tovább...ne csodálkozz ha félévig csak húzod a csaj agyát, de ténylegesen nem jön szóba a járás csak udvarlás...

ha mind2 félnek megfelelő a dolog akkor lépni kéne, de sokan még akkor is csak tovább húzzák míg az egyik fél beleun...

22F

lehet te kedves figyelmes vagy, de neki pont nem ez kell, vagy éppen ez, de vannak mellette negatív tulajdonságok amik kiábrándítóak...

vagy úgymond a túljátszott kedvesség ami nem tetszik nekik...hogy nem látják benned a férfit...

A nők vágynak valamilyen szinten arra, hogy megalázzák és semmibe vegyék őket, ugyanis a legtöbbjük definíciója szerint ez a férfias magatartás része, na már most, aki odafigyel rájuk és törődik velük, az nem férfi, hanem egy barát, a barátokkal meg nem dugnak, legfeljebb elmesélik nekik, hogy a pasijuk milyen bunkó és sírnak egyet a vállukon. A bunkó attitűd imponáló nekik, számukra a suttyó kiállás egy erőt és magabiztosságot sugárzó dolog, amihez úgy vonzódnak, mint a moly a lámpáshoz.

Nem hiszed el? Nézd meg Csernus pár videóját, ő is hasonló dolgokról beszél, az ő szavai meg nem épp pehelysúlyúak.

"kedves, figyelmes, illedelmes" - Ez eddig rendben van, de.

Nem, nem a bunkóság kell.

Viszont eltérők az egyéb igényeink.

Én pl. frászt kapok, ha egy pasi túlzottan körülményeskedő, vagy túlzottan régimódi, van egy ilyen pasikollégám, de egy kolléganőmnek meg nagyon bejön a stílusa, egyszerűen látszik, mennyire ragyog, ha beszélnek, nem lehet nem észrevenni (pedig a kolléganőmnek van egy pár éves kapcsolata, és valahogy a barátjával mégsem ilyen, talán a legelején volt ilyen a meglévő kapcsolatánál).

Ne ugyanazt a módszert vesd be mindenkinél, mert nem lehet egy sablont ráhúzni mindenkire, figyelj oda a másik félre, mi tetszik neki, mi nem tetszik neki, közben maradj önmagad, de ha önmagad nem jön be a másiknak, állj tovább. Nem kell mindenkinél nyerőnek lenned.

He, van a ketto kozott is atmenet. En se birom a bunkokat, adjuk meg egymasnak a tiszteletet. Ez a legfontosabb,

De nem tehetek rola, hogy nem birom a tulzott romantikussagot, meg bajolgast. Ilyen vagyok. Legyen kedves es tisztelettudo, de ne alazkodjon meg, legyen tartasa a pasinak is. Nem a szep szavaktol kedvelem meg (es nem is penz miatt, meg mielott valaki belekot).

Mondok egy mostani peldat. Egy sraccal ismerkedtem es 30 eves letere olyanokat ir magarol, hogy o egy visszahuzodo, szereny fiucska (ilyen szavakkal). Tudom, hogy ilyesmi lehet, es poenosan akarta irni, de ilyet ne irjon egy nonek, meg ha igaz is.

Nem kell a bunko ferfi, de a noket istenito sem.

De ez csak sajat velemeny, kulonbozoek vagyunk.

Az exem pontosan ilyen volt. Odafigyelt rám, érdeklődő volt, folyamatosan bókolt, és emellett igencsak jóképű, aki után döglöttek a nők. Ezt csak azért tettem hozzá, mert az itteni srácok szerint ha egy pasi helyes, az csak bunkó lehet.

Viszont egyik felsorolt tulajdonságával sem ment volna semmire (a jóképűséggel sem), ha mellette töketlen vagy nyálas. Egyszerűen áradt belőle a magabiztosság és a határozottság, pozitív személyisége volt, és lazára vette az életet. Ez adott neki egy olyan kisugárzást, amivel levett a lábamról, és jópár elutasítás után is jött utánam, de ezt se tolakodóan tette. Nem tudok rá jobb szót, férfias volt kívül-belül.

Sok srác ott vérzik el szerintem, hogy túlságosan ráerősítenek erre a legyek kedves módszerre, aztán úgy hiszik, hogy ez elég. Nekem az ex világosan a tudtomra adta az első perctől kezdve, hogy nem barátkozni akar, és flörtölt, célozgatott, utalgatott. Mindezt nem bunkó, lenéző stílusban, hiszen ettől még kedves maradt, és soha nem volt velem tiszteletlen.

Tudom, hogy itt mindig mindenki felháborodik azon, ha egy nő a férfiak kisugárzásáról beszél, de akkor is ez dönt el mindent. Hiába vagy kedves, aranyos, ha egyszerűen árad belőled a lehangoltság meg a keserűség. Hiába mindenféle maszk, azt nem lehet elrejteni, a másik mindig megérzi.

Tudom, mert nőként én is voltam megkeseredett, és akárhogy csíptem ki magam egy buliban pl, mindenki átnézett rajtam, és csak azt láttam folyamatosan, hogy jobbról az egyik barátnőmhöz mennek oda, balról meg a másikhoz. Aztán felismertem a problémát, elkezdtem javítani rajta (még mindig folyamatban), és elkezdtek velem máshogy viselkedni az emberek. Már nem az a szomorúság meg önbizalomhiány árad belőlem, mint régen.

Szóval bárhogy is próbálja ezt az itteni gárda hangoztatni, a nőknek (nem a ribiknek) egyáltalán nem a bunkó pasik kellenek. Akinek igen, az meg is érdemli.

Alapvetően én is egyetértek a korábbiakkal, a mérték és a mód is eléggé meghatározó.

A barátom igenis kedves, figyelmes, illedelmes, aki fizet, ha elmegyünk valahova, érdeklődik a hogylétem felől, megkérdezi, milyen napom volt, a kedvemben jár, satöbbi. Sosem bunkózott, egy rossz szava nem volt még hozzám a két év alatt. Egyenrangúként kezel és marhára nem balhés.

De vannak ebben is átmenetek és szintek. Embere válogatja, ki mennyire szereti a romantikát és a nyáladzást, általában a legtöbben szeretik az ilyesmit, csak kérdés, hogy milyen mértékben. És ha valakinek nem azt a szintet adod, amire ő vágyna, akkor nem feltétlenül a bunkókra bukik, csak te vagy sok neki. EL kell találni, rá kell érezni a másikra, ha ez nem megy, akkor kapcsolat sem menne, így tulajdonképpen még jobb is, ha nem mentek bele komolyabba.